Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)

1990-04-11 / 15. szám

‘Beharangozó HitKfi/efsenlj Az „örök város", Róma szépségei és történelmi emlékei niár eddig is -tröbtjgzeneszerzőt megihlettek. Mű­­"‘’'tfé’fSJből válogatta a világhírű kar­mester, Lamberto Gardelli a 12-i, csütörtöki ZENEAKADÉMIAI koncertje programját. A Magyar Al­­lami Hangversenyzenekar előadá­sában előbb Bizet 1X66-68 között komponált, kevéssé ismert Róma­­szvitje, majd Ottorino Respighi-lői két népszerű mű, a Róma kútjai és a Róma fenyői hangzik el. 1798-ben fejezte be Haydn há­rom szólóénekesre, vegyeskarra és zenekarra írt német nyelvű oratóriu­mát, A teremtést, melynek szövege Milton Elveszett Paradicsom című eposzán alapul, s benne a világ te­remtése elevenedik meg. A remek­művet 12-én. csütörtökön a PESTI VIGADÓBAN az Antal Mátyás di­rigálta Magyar Posta Szimfonikus Zenekara és a Budapesti Kórus szó­laltatja meg kiváló énekeseink. Kin­cses Veronika. Kállay Gábor és dementis Tamás közreműködésé­vel. A héten két olyan hangverseny is lesz a PESTI VIGADÓBAN, me­lyen gitárra írt művek is megszólal­nak. 13-án pénteken, a Concentus Hungarians kamarazenekar előbb Samuel Barber 20. századi amerikai zeneszerző vonószenekarra írt Adagióját adja elő, majd Alexandre Lagoya görög gitárművész közre­működésével Rodrigo nagy köz­kedveltségnek örvendő Arenjuez­­concertóját. Az est befejező száma Csajkovszkij ugyancsak gyakran játszott, négy tételes Vonósszere­nádja (op. 48.). Másnap este, ugyancsak a Vigadó­ban Sárközy Gergely gitárművész és a MÁV Kamarazenekara Bach- és Vi­­valdi-műveket szólaltai meg. 18-án, szerdán a Győri Filhar­monikus Zenekar vendégszerepei a ZENEAKADÉMIÁN. Sulyok Ta­más vezényletével az est első részé­ben Schubert melankolikus h-moll (közkeletű nevén Befejezetlen) szimfóniája hangzik el tolmácsolá­sukban, majd Richard Strauss egyik utolsó műve, a H. Hesse ver­seire írt Négy utolsó ének. (Az énekszólamot Temesi Mária szólal­tatja meg.) A koncert befejező szá­nta Brahms 1883-ban komponált 3. (F-dúr) szimfóniája lesz. Ránki Dezső és Kinkön Edit négykezes zongoraestjére 12-én szerdán VÁSÁROSNAGYMÉNY­­BAN, a Művelődési Házban kerül sor. Előadásukban Mozart C-dúr szonátája (K. 521), Ravel közked­velt szvitje, a Lúdanyó meséi és Schubert A-dúr rondója, valamint f­­moll fantáziája szólal meg. 18-án. szerdán SZEGEDEN, a Tisza Szállóban a kibővített Bartók Vonósnégyes lép föl. Beethoven D- dúr vonósnégyesét, (az op. 10-es sorozatból), Julius Weismann vo­nósnégyesét. végül Brahms C-dúr vonósötösét (op. 111) adják elő. S2inflÄ2 R. WAGNER: TANNHÄUSER (Állami Operaházi Richard Wagner - miután elkészült a szövegkönyv megírásával 1843 nyarán hozzáfogott a Tannhäuser komponálásához. Csaknem két tel­jes évig dolgozott rajta, s 1845. ok­tóber 15-én (a zeneszerző vezényle­tével) a drezdai operaházban hang­zott fel első ízben a zenedráma. Operaházunk már első évadja során, 1885. február elsején műso­rára tűzte, s Wagner alkotásai közül azóta is ezt játszották legtöbbször. Idén március elején, jó néhány esz­tendei „pihentetés” után, új rende­zésben (Szinetár Miklós munkája), új díszletekkel, jelmezekkel, új sze­replőkkel került színre az opera. A Tannhäuser ma - ahogyan Szinetár Miklós megfogalmazta —, „a művész dilemmáját, vergődését mutatja be, aki a teljesen szabad, szabados világban nem találja a he­lyét. Vágyódik valami elrendeződő értelemre, valami társadalmi kötött­ségre. Ugyanakkor nem tudja elvi­selni a társadalmi kötöttségek túl­zott szigorát, fegyelmét. Sem a tel­jes morális szabadság, sem a teljes morális rabság nem felel meg neki. A két véglet közötti vergődés az, amiről aTannáuserszól...” W. SHAKESPEARE MACBETH (Miskolci Nemzeti Színház) Shakespare kevéssé népszerű műve ez a komor, rideg nagyságával cso­dálatos tragédia. Némely felfogás szerint a Lady a valódi főszereplője, pontosabban az ő nagyravágyása, amely férjét, a hős katonát gyilkos­ságra ösztönzi, s a királyi trón erő­szakos megszerzésére sarkallja. Pe­dig Shakespeare-nél Macbeth a nagy egyéniség - még bűneiben és bűnhödésében is az - aki alkalmas­nak ítéli önmagát az uralkodásra. S csak ezután jelenik meg a Lady. hogy tovább hajtsa férjét a véres tettek útján. Ekképpen egyik sem olyan erős - vagy olyan alantas -. hogy egymaga hajtsa végre bűnös tettét. A Macbeth nem sokban különbö­zik Shakespeare királydrámáitól. De a történetnek itt nincs valóság­alapja, és olyan akár egy lidérces álom. (A legtöbb jelenete éjszaka játszódik.) Nincs benne szeretet, nincs barátság; a keresztúton bo­szorkányok állnak, a lovak széttörik karámjukat, a sólymot röptében vagdalja halálra a bagoly. Lidérc­nyomás. Macbeth maga is mintha lidérces álomban élne. melyből nincs felébredés. Mert - miként a drámában is elhangzik - „Macbeth az álmot meggyilkolta... nem alha­­tik többé soha." Shakespeare művét - mely 1843- ban került először színre hazánkban - a miskolci társulat április 20-án mutatja be Galgóczy Judit rendezé­sében. film A frLM VARÁZSA (Színes, francia film. Rendező: Jean-Chartes Tacchella) Számomra a legrokonszenvesebb „őrültek”: a moziőrültek, akiket ra­bul ejtett a film varázsa, s többé nem tudnak szabadulni tőle. Van akiből rendező lesz - mint például Steven Spielberg, aki már tinédzser­ként forgatott másokból kritikus vagy forgatókönyvíró. de a többség megmarad örökös „zsöllyetagnak”. aki szinte minden szabad percéi a moziban tölti. E film két hőse: Nino és Donald arról álmodozik, hogy nagy film­rendező lesz, s számukra az élet is egy „szélesvásznú mozi”. Még sze­relmeiket is ügy választják ki, hogy azoknak valami köze legyen a film­hez. (Barbara régi filmeket „restau­rál”. Janine pedig egy mozitulajdo­nos ugonkahúga.) Ezek a fiatalemberek, akik a há­ború után kezdtek el lelkesedni a hetedik művészetért, annak a gene­rációnak a tagjai, akik megalapítot­ták az első filmklubokat, s egyen­gették az utat a francia új hullám előtt. Jean-Charles Tacchella, a rendező akár saját magáról is min­tázhatta volna filmje szereplőit. „Nemcsak ismertem őket - vallja - hanem részese voltam kalandjaik­nak. én is egy voltam közülük." Ez a közeli „ismeretség” is hozzájárul­hatott, hogy ennyire emberközelien tudja felidézni ezeket a fiatalembe­reket, s a kort 1948-49-es évek Pá­rizsát. a moziőrültek életét, lelkese­dését és ábrándjait... AZ EASTWICKI BOSZORKÁNYOK (Színes, amerikai fám. Rendező: George Miller.) Kik ezek a címbéli boszorkányok? Három bűbájos nő: a fekete, dé­moni Alex, a vonzó Jane és az áb­rándos tekintetű, mézszőke Suzie. Fiatal, elvált asszonyok, akik New England egyik tengerparti kisváro­sában élnek. Magányuk egy csa­pásra megszűnik, amikor megjele­nik Eastwickben egy rejtélyes is­meretlen férfi, bizonyos Van Horne, aki talán maga az ördög. Néha dur­­cás gyermek, máskor elbűvölő ud­varló vagy gunyoros és kegyetlen férfi. John Updike mélyen filozofikus, s ugyanakkor mesteri könnyedség­gel megírt műve a filmvásznon is megőrizte szellemét, játékosságát. A rendező eszményi szereposztás­ban vitte filmre a regényt: a három elragadó boszorkányt Cher, Susan Sarandon és Michelle Pfeiffer ala­kítja, az Ördögöt pedig Jack Ni­cholson játssza. (Intervideo)

Next

/
Thumbnails
Contents