Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-04-11 / 15. szám
A féltett zalai dombság PaNNON jleöékekGN- ZalábaN Bár még szeszélyes az időjárás, pillanatok alatt verőfényes napsütés kerekedik, a rügyező ágak, a helyenként már virágba borult cseresznyefák a tavaszt köszöntik. A zalai dombság lejtőin néhol csoportosan, másutt magányosan sütkérező őzek élvezik a napfényt, ám a frissen kihajtott vetésben e látványnak csak a turista tud örülni. Ameddig a szem ellát körös-körül zöld a határ, de egy teremtett lelket se látni a földeken. Lekanyarodva a főútról csak ritkán találkozunk szembejövő járművel, előttünk pedig „szabad a pálya”. Közeledve úticélunkhoz - a Sármellék-Zalaapáti-Esztergály háromszöghöz -, egyre erősödik bennem a kíváncsiság, vajon mi az a titok, ami oly sok embert a zalai táj szerelmesévé tesz? „A zalai dombság érdekes, tagolt dombvidék, felszínén a több helyen előbukkanó pannon üledékek több ezer méter mélyen rakódtak le.” - írja egy 1967-es keltezésű útikönyv. Az erre látogató persze kevésbé tudományosan tekint a tájra, ám a dús erdőkből helyenként váratlanul előbukkanó őz- és vaddisznócsordák látványa mindenkit rabul ejt. Kevesen tudják, hogy a zalai dombság északi része milyen gazdag történelmi műemlékekben és kultúrtörténeti nevezetességekben. A Zala folyó torkolatánál elterülő sekély, hatalmas mocsárvilágból az úgynevezett Kis-Balaton homokszigetein épült hajdan Zalavár, a középkori HARANG 9
