Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-04-11 / 15. szám
CHRISTUSI CRUCIFIXUS A világtörténelem legborzalmasabb gyilkosságának leírása kétségbeejtően szűkszavú. A szövegek önmagukban további támpontokat a halál hogyanjára nem kínálnak. Az orvostudomány - a történettudomány analógiáit felhasználva - azonban bővítheti ismereteinket. Mindezt nem pusztán tudományos kíváncsiságból tesszük, hanem azért, hogy „szemünk előtt Jézus Krisztus úgy írassék le, mintha köztünk feszíttetett volna meg” (Gál 3, 1). Milyen halál várhatott arra, akit keresztre feszítettek? Beszélnek erről az egykorú görög vagy latin pogány klasszikusok, akiknek idején közismert kivégzési mód volt a keresztre szegezés? Tudunk-é azokból valami következtetést hozni Jézus halálának fiziológiai módjára? Elsősorban tudni kell, hogy kétféle magasságú keresztet használtak a kivégzéshez. Vagy meglehetősen alacsonyt, vagy elég magasat. Akit alacsony keresztre feszítettek fel, annak talpa alig fél méterre volt csak a földtől és - innen érthető a latin klasszikusoknál előforduló kitétel: a keresztre feszített félholt embert — a kóbor kutyák. vagy a sakálok hiénák... lemarcangolták a keresztről. Fejét és felső testét pedig hollók és keselyűk vájták csőrükkel. A megkopasztott csontok aztán a kereszt alá hullottak, kutyák prédájául — mert az elítéltek földi maradványai elrettentésül temetetlenül maradtak. Martialis, a csípős elméjű római poéta írja, hogy Caligula és Domitianus idején, azaz a keresztényüldözésekkor, a rablógyilkost amfiteátrumban szegezték keresztre s ott a halálra éhes közönség szórakoztatására medvét szabadítottak rá. A magasra emelt kereszt a nagyon hírhedt emberek osztályrésze. Karthágóban „Halmicart a város főtere kellős közepén szegezték keresztre... hogy a magas keresztről, mint valami emelvényről hirdesse a punok elvetemültségét” Magas keresztre feszítést jövendölt Jézus önmaga kivégzésének módjáról. „Amint Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy kell fölemeltetnie az Ember-A HNGAfOTQN IRODALMI SZERKESZTŐSÉGÉNEK HANGLEMEZAJÁNLATA FÖLTÁMADOTT A TENGER Petőfi Sándor versei Hegedűs D. Géza előadásában Rendező: Mácsai Pál Néhány elhangzó vers címe: Világosságot! A XIX. század költői Egy gondolat bánt engemet... Nemzeti dal Föltámadott a tenger... Megint beszélünk s csak beszélünk.. Európa csendes, újra csendes... Szörnyű idő... stb. HARANG 5
