Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-04-03 / 14. szám
‘Hagij faműiát^ AZ ANDRASSYAK II. Ferenc József miniszterelnök Egy fogalom megközelítésére törekedtem, mikor kutatgatni kezdtem az Andrássyak írott történetében. Ki az áruló, ki a hazafi? Árulóvá válhat-e a hazafi, s árulás árán megmenthető-e a hon? Ilyen kérdések más népek életében föl sem merülnek. A mi sorsunk azonban mély, mélységesen. Mennél mélyebbre ások, tanácstalanságom egyre nő. Először Andrássy István kuruc generálist említettem. „A lőcsei fehér asszony”ért elhagyta feleségét, azt a Serédy Zsófiát, akinek mumifikált teteme a krasznahorkai vár kriptájának egyik üvegkoporsójában napjainkban is látható. Ha ugyan valóban ő volt Serédy Zsófia. Némely forrás ezt kétségbe vonja. Férje, a kocsmagenerálisnak is nevezett nagyhírű Andrássy István Rákóczi szabadságharcát elárulta, pedig valaha a fejedelem vitéz tábornoka volt: A hetedik kupa bornál kocsmagenerális úgy megveri ellenségét, marad egy szál is. Ferenc József miniszterelnöke, majd „közös” külügyminisztere a kocsmagenerális és Serédy Zsófia dédunokája. Id. Andrássy Gyula sorsához hasonlót nem találni egyetlen más európai nép történetében sem. Nálunk egy jelképes halott lett az 1867-es kiegyezés magyar miniszterelnöke. Deák Ferenc politikai küzdőtársának két kérdést adott fel végzete. Az egyik: a 48/49-es szabadságharc, a Habsburgokat detronizáló Magyarország konstantinápolyi követe - aki később Londonban és Párizsban élt - megbocsáthat-e annak a Ferenc Józsefnek, aki őt a nagy bukás után jelképesen, in effígie felakasztatta? A másik: egy haláraítélt kezet nyújthat-e annak, akinek a nevében halálra ítélték őt? Id. Andrássy Gyula nemcsak a kormányfői megbízatást fogadta el, hanem miniszterelnökként és nádorhelyettesként segédkezett annak a Ferenc Józsefinek a magyar királlyá koronázásánál, aki küzdelmeinket vérbe fojtatta, katonai vezetőit 12 harTmg • kivégeztette s győzelmével ránk kényszerítette legjobbjaink második nagy diaszpóráját. Az első nagy magyar szétszóródás Rákócziék bukása, Nagymajtény után történt. Magyar történelmi sorsok felett ítélkezni nagy felelőtlenség. A legtöbbször lehetetlen. Csak a szálakat lehet megérinteni, s olykor-olykor felfejteni ezt a tragikus szőttest. Ismerünk például - Bethlen Gábor - államférfit, aki a főellenség török had oltalmában tört rá tulajdon hazájára, majd pedig megteremtette, fölépítette létezésünk napjainkig fénylő csodaországát, a függetlenségében részben korlátozott.adófizetésre kény szentelt, virágzó Erdélyt. Ha lenne még, ami nincs, korlátlan időm, azokat az éjszakákat, belső tipródásokat szeretném megfejteni, amelyek során Andrássy, aki a győztesektől amnesztiát nem kért, csak kérés nélkül kapott, párizsi éjjelei során úgy döntött, hogy hazatér. Olyan hazafi, jellem-óriás volt, hogy alkata eleve kizárja, hogy mindezt hatalmas vagyona birtoklásáért tette. S azokat a budai, Margit-rakparti palotaéjeket szeretném kibontogatni, meg a terebesi Andrássy-kastélyban végigélt vívódásokat, amelyeknek a lelkiismereti kavargásaiban, talán Deák Ferenc végső intelmei nyomán határozott úgy, hogy igen, „kiegyezik”. S hogy Andrássy Gyula - a lebilincselő modorú, megnyerő külsejű magyar nagyúr, Terebes, később Tiszadob, s annyi más kastély ura, végtelen földek valóságos fejedelme, s unokája, Andrássy Katinka (Károlyi Mihályné) emlékirata szerint Ferenc József hitvesének, Erzsébet királynénak a kedvese - a honfiúi erkölcsöt hogyan magyarázta, miként alkalmazta, arra válaszolni olyan nehéz, mint a tiszadobi Holt-Tisza homokjában meglelni egy régen elvesztett gyémántkövet. A kiegyezés miniszterelnökének a sorsát nem lehet megérteni az előző és a halálát követő egyes magyar kormányfők végzetének érintése nélkül. S nem lehet megfeledkezni a térségről sem, amelyben Andrássy politizált. Ez a Baltikumtól az Adriáig terjed. Azokat a drámákat, amelyek ebben a térségben a következő évszázadban fellobbantak, végigdübörögtek és vulkánkitörésnél is forróbban pusztítottak, Andrássy Gyula ugyan nem élte át. De a sok földalatti hajszálér, az éji égen fellobbanó intő jel, és az a „szellem”, amely ilyen apokaliptikus borzalmakhoz vezetett, még csak derengve, de már jelen volt a 19. század második felében is. Milyen ország volt és lett az, amelyben Andrássy miniszterelnök kormányozni próbált? Ebben a kedves, nehéz s nekünk oly drága országban, a kiegyezés előtt és után egyes magyar miniszterelnökökkel a következő történt: az első felelős magyar kormány elnökét - Batthyány Lajos - kivégezték. Egy másik 48/49-es kormányfő - Szemere Bertalan - a letiport országba való hazatérésébe beleőrült. Ti-sza Istvánt, aki ellenezte a háborút, a háború elvesztése után merénylők lőtték agyon. Egyik miniszterelnökünk - becsületét, s nemzete becsületét mentve - öngyilkos lett (Teleki Pál). Bethlen Istvánt a Szovjetunióba hurcolták el. Hármat - Imrédy Béla, Bárdossy László, Sztójay Döme - háborús bűntettben mondtak ki bűnösnek és kivégezték őket. Sikertelen kiugrásunk miniszterelnöke, Lakatos Géza ausztráliai kivándorlásra kényszerült, s ott is halt meg. Tildy Zoltán haláláig háziőrizetben élt. A többségi párt miniszterelnökét, Nagy Ferencet, az egyik kisebbségi párt vezére, Rákosi mondatta le, menekülésre kényszerítve őt, s végzete szovjet kényszerlakhelyen érte utol a menekülésre kényszerítő Rákosi Mátyást. A kommunista párt egyik alapítója, Nagy Imre a pártja diktatúrája ellen fellázadt magyar nép hőseként, mártírjaként fejezte be az életét. Milyen térség volt és lett az a vidék, amelyben Andrássy Gyula a magyarok miniszterelnöke, s egy világhatalom, az Osztrák-Magyar Monarchia közös külügyminisztere volt? A huszadik században már nem élt ugyan, de árnyak lopakodását megérezte? Fel is ismerte talán? Lexikon-címszavakat említek, csak néhány jelzőtüzet lobbantok fel: két világháború, Szarajevó, Isonzo, Breszt-Litovszk, Trianon, Andrássy országának, népének szétszaggattatása, Anschluss,
