Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)

1990-01-10 / 2. szám

reszteletlen volt és mi készítettük elő...- Vagyis nem mindenki vallásos családból jött.- Nem, és ez a folyamat most is tart.- Hány általános iskolás korú él a telepen?- Ezt nem tudom pontosan, számuk 2500-3000 körül lehet.- Soknak vagy kevésnek tartja a háromszázhúsz gyereket?- Nincsenek vakmerő reményeim, nem hiszem, hogy egyelőre sokkal többen leszünk.

Vagy te, aki kérdezel...- Mivel nem minden gyerek jön vallásos családból, hol kell kezdeni a foglalkozást? Egyáltalán milyen fogalmaik vannak a hitről, Jézusról, az egyházról?- Aki vallásos családban nő fel, azok ismeretei gazdagabbak, azok például tudnak imádkozni. Másoknál csak sejtések vannak, a templom rendeltetését nemigen ismerik.

Az alapoknál kell kezdeni. Kihez imádkozunk, mi a mise, hogy kell a templomban viselkedni. De igazából ott kezdem: ki vagyok én, az ember? Előbb megéreztetem velük, hogy minden ember hordoz magában egy rejtett Isten-eszményt. Az eszmény szükségszerűségéről beszélek, majd eljutunk ahhoz: valamiképp Isten is válaszol, ezt sok ember megérzi, megérezheti... Beszélek arról, melyek Jézus válaszai az ember kérdéseire. Tehát embercentrikusán közelítek. Nem onnan indulunk ki, hogy: van Isten és Ő azt mondja... Hanem: vagy te, az ember, aki kérdezel. Kérdéseidre megkapod a

választ. Nem úgy, hogy legyél jó, és akkor örök életed lesz, hanem olyan módon, hogy boldogságra vagy hivatva, s nemcsak odaát, hanem itt is, és a boldogságod építése legyen szerves, az Isten-keresés része.- Azt mondja Plébános úr: „ha kérdezel”... Ezek a gyerekek kérdeznek egyáltalán? Nekem az a tapasztalatom, hogy a mai gyerekek java részéből hiányzik a kellő kíváncsiság. Nem a vallás irányában, egyálalapoztak

HARANG 13