Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)

1990-01-10 / 2. szám

talán. A kérdezés igényét hogy kelti föl bennük?- Provokálom a kérdéseket, ellen­kezem velük, felszítom a véleményük kimondását.- Van-e lemorzsolódás?- Természetesen van olyan gyerek, aki néhány foglalkozás után elmarad, bár egy részük később visszajön. Inkább a plébánián- Hogyan állítja össze az órarendet? Kihez, mihez kell alkalmazkodni?- Idén már élhettünk volna a lehető­séggel, hogy az iskolákban tartsuk az órákat. De ott az iskola órarendjéhez kellett volna alkalmazkodni. Egy-egy tanulócsoportból aránylag kevesen jár­nak hittanra. És ha kapunk lyukas órát, addig a csoport többi tagja mit csinál? Ezt a plébániát úgy építettük, hogy al­kalmas legyen erre a célra. Van benne két kisebb terem és egy 132 négyzet­­méteres közösségi terem, a bevezető játékokra, pingpongozásra. A foglalko­zásokat tehát itt tartjuk a késő délutáni órákban. Általában 45 perc az időtartam, de lehet hosszabb is. Jelenleg tizenegy csoportunk van. A nyolc osztályon kívül az óvodás kordáknak és a tizennégy év fölöttieknek is.- Kik vezetik a foglalkozásokat?- A munka oroszlánrésze az enyém. És van egy nyugdíjas, kisegítő papunk, ő igazi nagypapa-szeretettel bánik a ki­csikkel, a három alsós csoporttal. Van egy ötgyermekes, hittudományi akadé­miát végzett családpapa, ő a negyedik­ötödik osztályt viszi, az óvodásokkal pedig egy többgyermekes édesanya fog­lalkozik.- Van-e kritikus korosztály?- A 4—5.-esek és a 7-8.-osok.- Fiúk-lányok aránya?- A lány sokkal több, körülbelül hat­vanöt százalék. Nem baj, hogy ők sokan vannak, csak fiú is lehetne több...- A szentmiséken való részvétel ará­nya...?- Ősztől tavaszig sokan járnak és rend­szeresen. Sajnos, nyáron egyébként is szétszóródnak a családok, ilyenkor csak ötven-hatvan gyerek jár. Azok viszont, akik már kinőtték az általános iskolás kort, és önállóak, azok élnek a templom körül, barátaikkal is itt találkoznak...- Úgy értsem, hogy Ön arra törek­szik, szabad idejükben is itt éljenek, ahogyan a nyugat-európai országokban ez már gyakorlat?- Természetesen. Aki ráér, mise előtt és után itt van a közösségi teremben. A rossz hangos, a jó csendes- Kapott-e Plébános úr, akár köz­vetve olyan jelzéseket, hogy valakik rossz néven veszik a gyerekekkel, fiata­lokkal való törődését?- Soha, semmi ilyen nem történt. Ré­gebbi plébániákon ismertem ezt, de Bé­kásmegyeren a hivatalos szervek soha semmiben nem akadályoztak.- Akkor úgy kérdem: nem félnek attól, hogy a fiatalok lelki élete pap ke­zébe kerül?- Nem érzek ilyen aggályt a gyere­kek részémi sem.- Akkor viszont miért nincs kapcso­lata az iskolákkal? Beszéltem többnek a vezetőjével és azt mondták, azt sem tud­ják, kik és mennyien járnak hittanra. Jó ez így?- Az iskolákkal valóban szorosabb kapcsolatra lenne szükség. De engem ideköt a munkám..Az előző években az építkezés óriási feladat volt! Mi szer­veztük, csináltuk, anyagbeszerző vol­tam... Most őszön bejelentettem az iskolák­ban, hogy nem élünk a lehetőséggel, miszerint ott tarthatnánk az órákat. Vi­szont azt tervezem, havonta egyszer tá­jékoztatást adnék a tanulóknak a temp­lom életéről, amennyiben ezt lehetővé teszik számomra.- Le tudja-e mérni a vallási-erkölcsi nevelés hatását?- A mi közösségünkben látom, ér­zem a hatást. De azt nem tudom, az is­kolában ezek a gyerekek miként visel­kednek. Erről nekem az a vélemé­nyem: a rossz - hangos, a jó - csen­des. Elnyomják a hangok, nehezebben látni...- Tud-e arról, hogy hasonló lakó­telepeken, akár más városokban, hogy gondozzák a lelki életet?- Sajnos, csak alkalomszerűen hal­lok erről, ha találkozom paptársaimmal. Pedig biztosan hasznos lenne az is. SIKLÓS LÁSZLÓ 14 HARANG

Next

/
Thumbnails
Contents