Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)

1990-01-10 / 2. szám

békásmegyeri lakótelepet a hetvenes években kezd­ték építeni, s bár közigaz­gatásilag a fővároshoz tartozik, az ott lakók másként érzik: nappal beutaznak Pestre, délután visszautaznak onnan, és élnek a ma­guk elzártságában, hatvan-nyolcvan­ezred magukkal. 1977-ben jártam ott először. Akinek igénye volt, és a puszta panelen kí­vülre látott, az panaszkodott, mi min­den hiányzik. Nem volt ABC áruház (felvonulási épületben árulták a leg­fontosabb élelmiszereket), nem volt orvosi rendelő (lakásban rendeltek ideiglenesen), hiányzott a gyógyszer­­tár, a segélykérő telefon, egyáltalán a telefon, a posta, az étterem, esz­presszó, mozi, javítószolgálat... A fel­sorolásból viszont hiányzott a temp­lom. Igaz, ha mondja valaki, akkor sem írom le, mert akármelyik újság szerkesztője kihúzta volna. S azt sem hiszem, hogy a legeltökéltebb hívő merte volna hinni: a lakótelepen va­laha épül - bármilyen felekezetűnek - Isten háza. És - épült. 1984-ben megtörtént az alapkőletétel, 1987 szeptemberében felavatták a Boldog Özséb névre szen­telt római katolikus templomot. Kiderült, szép számmal élnek itt megkeresztelt és hívő katolikusok. Összefogással, részvételükkel épít­keztek. De a hitet is meg kell alapozni, felkészíteni a jövő generációt, hogy az épület ne maradjon üresen. Elsősorban erről a hittanításról be­szélgetünk Antal János plébánossal. Tanítással kezdték- Hány katolikus él a lakótelepen, és ha tudja a számukat, honnan tudja?- Már a templom építése előtt összeszámoltuk a lakásokat. A Szentendrei út innenső oldalán hét­ezer. (Az út másik oldala az egykori békásmegyeri a falusi plébániához tartozik.) A lakásokat megszoroztuk néggyel. A nagy számok alapján nagyjából az országos átlag érvénye­sül, vagyis a lakosság hatvan száza­léka lehet katolikus, illetve megke­resztelt... Mi tizenötezer megkeresz­telttel számoltunk, egy részük termé­szetesen nem vallásos.- 87-ben szentelték fel a temp­lomot. Mikor kezdett hittant tanítani?- Az a tapasztalat, hogy templomot építeni nem szabad közösség nélkül, meg kell találni a módját, hogy mi­hamarább bekapcsoljuk az érdeklődő­ket. Az alapkőletétel után gyorsan fel­húztuk a felvonulási épületet, amiben helyet kapott a kápolna, és egy min­denes terem, nekem pedig szükségla­kás. 1984 karácsonyán már éjféli misét tartottunk, a hívek nagy része a szabadban állt. Ezzel a közösségünk megszületett. A kápolnában azonnal megkezdtük a hitoktatást vasárnapi iskola-szerűen, később pedig hétköz­nap délutánokon a mindenesteremben. Vagyis még nem fogtunk hozzá az építkezéshez, amikor már oktattunk! 1985-ben huszonkét elsőáldozónk volt. Ekkor körülbelül nyolcvan gye­rekkel foglalkoztunk. A nyolcvanöt­­nyolcvanhatos tanévtől már rendsze­ressé vált a hitoktatás. Ekkor elkészült a plébánia és első­nek nem a lakások, hanem a közösségi termek. 1986-ban két teremben taní­tottunk kétszáznál több gyereknek, ez a szám később elérte a háromszázat.- Most mennyien járnak?- Körülbelül háromszázhúszan.- Hogyan talált ide az első nyolc­van?- Többnyire vallásos szülők küld­­ték-hozták gyerekeiket.- Jártak ezek régebben máshová hittanra? Egy részük igen, másrészük itt kez­dett. De olyan gyerek is jött, aki ke-Nemcsak épületet - hitet 12 HARANG

Next

/
Thumbnails
Contents