Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-03-28 / 13. szám
nítja-e a szellemet? Wagner hívei azt vallották, felszabadítja és szárnyakat ad a fantáziának. Thomas Mann írta 1909- ben egy bayreuthi előadás után „... a lelki megrendülés nagyon erős volt. Bizonyos dolgok, mint a Nagypénteki varázs, a Keresztelő, a harmadik felvonás grandiózus átváltozás zenéje és a fe-A Grál lovagok birodalma a Bayreuthi Ünnepi Játékokon lejthetetlen befejező kép, a romantikának ez a végső diadala, mindezek egyszerűen ellenállhatatlanok. A zene a legmodernebb és legújabb. Ezt még senki sem haladta meg.” A fennkölt ünnepi játék - mint ahogy magyar fordítói nevezték - napjainkban is az operaszínpadok kiemelkedő produkciója világszerte, húsvéti ajándék a közönségnek. A budapesti Operaházban Ferencsik János vezényletével - több évtizedes mellőzés után mutatták be az Erkel Színházban, s azóta minden év tavaszán - néha karácsony táján is - élvezhetik a zenerajongók. A külföldi színpadokon az áhítatos ünnepi játék gyakran korunk rendezőinek koncepciója szerint jelent meg. Genfben például az atomkorba helyezték, emlékeztetve a fenyegető veszélyre. A romokban heverő Grál templom a Monsalvat hegyén, Hirosima dokumentumfotóival a háttérben, a támadás utáni katasztrófát idézte kísérteties kontrasztként az alkotó szándéka és művének egy évszázaddal későbbi értelmezése között. Nem mentesült a mű rendezése a szélsőségektől sem, Kalsruhéban egy bordélyházban játszódott a cselekménye, Frankfurtban a viruló természet helyett, rideg, geometrikus testek között és a csonttá soványodott Grál lovagok vak koldusként szomjazták a megváltást. Itthon Mikó András a bayreuthi hagyományokat követve vitte színre a darabot. A címszerepet kettős szereposztásban Molnár András és Hormai József énekli. Partnereik sora is rangos produkciót jelez: Sólyom-Nagy Sándor, Polgár László, Faragó András, Kasza Katalin, Váry Zsuzsa személyében. Csodálatos játékuk megrendítő hatására ünnepi érzések töltenek el bennünket és a megváltás reményében köszöntjük a húsvétot. ERDŐS1 MÁRIA Molnár András a címszerepben (Farkas Tamas le Ive tele) Húsvét táján a zenekedvelők örö-* mére az idén is műsorra tűzte az Operaház Richard Wagner zenedrámáját a Parsifalt. A mű alapeszméje az a legenda, mely szerint az utolsó vacsorán Jézus és tanítványai a szent Grálnak nevezett edényből ittak, és később arimatiai József ebbe fogta fel Jézusnak a keresztfán kiömlött vérét. Ezt a francia és a német legendákban gyakran szereplő edényt „Sacrocatino” néven a genovai San Lorenzo-templom kincstárában őrzik. Balduin, keresztes lovagjai élén Caesarea bevétele után 1101-ben zsákmányolta. Maga a kehely zöld üvegből készült, bár régebben úgy vélték, hogy smaragdból van. A Grál története pályája kezdetén ragadta meg Wagnert, és a Parsifal lett életműve zárókövévé. Cselekményében azt fejezi ki, hogy a szenvedőkkel együttérezve lehet az emberiséget meggyógyítani, és a részvét váltja meg a világot. A mű címe a tiszta, jámbor és balga hősre utal, aki nem harcokban szerzi érdemeit, hanem a segíteni akarás jegyében vállalja önként a szerelemről való lemondást. A misztériumjátékkal a zeneköltő új műfajt teremtett a zeneirodalomban. Partitúráját először Liszt Ferencnek mutatta meg, aki elragadtatva jelentette ki: ,,A Parsifal több mint mestermű, a XIX. század csodálatos alkotása!” A művet emberöltőkön át félreértették, vallási szertartásnak tartották, s azon vitatkoztak, felemelő-e vagy béHormai József Nagypénteki varázs A részvét váltja meg a világot... 34 HARAMG \
