Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-03-28 / 13. szám
irsa a zsidók sorsa A 12 kötetes, Tel-Avivban kiadott Talmud címlapja A talmud kiadhatatlannak ítélt részeit tartalmazó tizenhatodrét alakú kis könyvecske címlapja A XIII. század elejéig a nem zsidó külvilág tulajdonképpen nem is törődött a Talmuddal, szinte tudomást sem szerezve arról. A középkori támadások kiindulópontja az volt. hogy keresztényellenes dolgokat tartalmaz. Ezek a vádaskodások több korszakra oszthatók. Az első korszak a XVII. század második feléig tart. Jellemző az üldözés, elkobzások, máglyára vetés és cenzúrázás. A Talmud első vádlpja Donin Miklós volt, egy kitért zsidó, aki később dominikánus szerzetes lett. Magát hitsorsosain megbosszulandó IX. Gergely pápához feljelentő iratot nyújtott be. Vizsgálatot kért a Talmud ellen, mert új hite szerint az becsmérlő gondolatokat tartalmaz Jézusról és a kereszténységről, valamint elferdíti a Szentírás üzenetét. A két fél disputációja és a védők kielégítő feleletei ellenére az eredmény: 1242-bén a párizsi piacon 24 szekérre való Talmudot égettek el. A második korszak a XVII. század végével kezdődik. Itt már nem közvetlenül a Talmudot, hanem magát a zsidóságot támadják. A Talmud csak mint bizonyíték szerepel a zsidók ellen emelt vádak igazolására. Ebben az időszakban kigyűjtik a cenzúrázott helyeket, mint ritka kincseket. A 12 fóliáns kötetből mindössze egy kis füzetre való, kétes értékű gyűjteményt készítenek, gondolatkörükből kiragadott mondatrészekből összeállítva. A pápai cenzúra kötelezővé tette e sérelmesnek vélt helyek kihagyását az újabb nyomtatásokkor. így látott napvilágot egy kollekció Heszronót hásász (Hiányok a Talmudból) címmel, mely többször is megjelent. A Talmud irodalmi műfaja ismerőinek azonnal szembe tűnik, hogy e gyűjteményecske kizárólag magánvéleményeket, úgynevezett aggadikus elbeszéléseket tartalmaz. Erősen vitatható, hogy keresztény jelentéstartalommal rendelkeznek-e az egyes kiemelt fogalmak, kifejezések. Mégis, a mozgalom úttörője, Eisenmenger, valamint követői e kiragadott részeletekhez később más, Talmudon kívüli „társak”-at is gyűjtöttek. Ettől kezdve már nem az a fontos, hogy valóban a Talmudból citálnak-e, hanem csak az, hogy lehessen a tömegekre hatni. A Tridenti Zsinat (1545-1563) határozata értelmében a Talmud indexre került, azzal a kiegészítő megjegyzéssel, hogy ha címét és a sérelmezett részeket el/kihagyják, tűrhetőnek tartják. Az egyház sokáig az illetékes egyházi hatóságtól kapott engedéllyel lehetővé tette a könyv olvasását azok számára, akik esetében ezt állásuknál, hivatásuknál fogva indokoltnak tartották. Korunkban a Második Vatikáni Zsinat után a tiltott könyvek jegyzéke a Hittani Kongregáció 1966. június 14-i közleményével érvényét' vesztette. A könyvek elvetésének ma inkább csak erkölcsi tájékoztató jel lege van. Napjainkban reméljük, hogy a Talmud sorsa is jobbra fordul, hiszen akkor népének, Izrael fiainak is előítéletektől mentes jövője lehet. BABITS ANTAL HARANG 33
