Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-03-28 / 13. szám
„Fájdalmas a jelen, még fájóbb az ébredés" (Zay Péter felvétele nem írásunk helyszínén készült) (A szerző felvétele) igyál! Mondták már ezt neki százmilliószor. számára fontosabbak, mint például én. Most pont rám, a papra tudna hallgatni?- Tapasztalata szerint a résztvevők hány százaléka hagyja el a missziót gyógyultan?- Munkánk során sok olyan segítő kapcsolatunk van, ahol ezt megkérdezik. Ezért végeztünk felmérést. E szerint a résztvevők kb. 25%-ka úgymond véglegesen f8-9 éve, a misszió fennállása óta) szabadult, kb. 40% azok száma, akik bukdácsolnak. Ezek egy része később, egy vagy több visszatérés után vagy teljesen stabilizálódik vagy teljesen kikerül a misszió hatóköréből. Kb. 35% néhány hetes megállás után rájön, hogy ezt nem neki találták ki. Nem állítjuk tehát, hogy minden szívhez nálunk van a kulcs. Hogy fogadott Ő? Akik szükségben voltak és akik nála kerestek megoldást. Mi is szükségben levő embereket fogadunk, olyanokat, akik készek nálunk keresni a megoldást problémájukra. Az Isten valóban láthatatlan. De a szél is az. Az Isten szellemi valóság és ezt a valóságot az emberek itt igenis megtapasztalják, valóságos élményben van részük. A kívülálló számára mindez természetesen érthetetlen, de éppen azért. mert annyira személyes dolog ez - döntő jelentőségű. Egyébként az élet igazi nagy értékei nem azok a dolgk, amelyeket megfoghatunk, hanem azok, amelyeket még magyarázni sem tudunk. Ilyen például a szeretet. — Mi az, ami ezt a valóságos élményt itt a misszóban előidézi? Hogyan és mennyi idő alatt jöhet ez létre? — Márk evangéliuma első részében Jézus legelső igehirdetésében azt mondja, hogy „térjetek meg, mert elközelített az Isten országa”. A mi dolgunk az, hogy a hozzánk jövő ezt az országot, ezt a más világot megtapasztalja. Ő eddig egy kocsmai szubkultúrában, nagyon sok esetben a gyógyintézetek világában vagy megromlott családi, munkahelyi, társadalmi környezetben élt. És akkor megérkezik hozzánk. Az első benyomása az, hogy itt éppen olyan emberek vannak mint máshol, őt mégis egészen másként kezelik. Mi őt pontosan olyan embernek tartjuk, mint saját magunkat. Mert egyben biztosak vagyunk: ha egy alkoholista már senkinek sem kell, az Istennek kell. Isten őt teljes értékű embernek tartja. Hát ezzel a bizalommal, ezzel a kis jelzéssel kezdődik számára a más világ. Mi azon munkálkodunk, hogy az emberek éljék át az Istennel való közösséget. És ez a tapasztalás létrejöhet egy-két hét, néhány nap vagy akár egy perc alatt.- Ez azt jelenti, hogy - szemben az elvonó osztályokkal, ahol csak elvesznek - a beteg itt kap valamit és ez a titka a gyógyulásnak?- Az alkoholista nem örül annak, hogy az alkoholt el akarják venni tőle. Mert legtöbbnek már csak ennyi maradt az életében. Alkoholos mámorában nem érzi testilelki gyöngeségét. Nem érzi, hogy „én vagyok a család, a munkahely szégyene, átok az emberiség nyakán”. Mi nem azért hívunk a misszióba egy alkohollal küzködő embert, hogy azt mondjuk neki - ne kihez? Ezt előre megállapítani sem mi, sem az egyén nem tudja. Én azt szoktam modani, hogy minden hívő hitetlenből lett. Mindenkinek egyforma esélye van.- Önöknél az emberek - mint mondta - egy inás világban gyógyulnak meg. De végül ugyanabba a világba mennek vissza, ahonnan eljöttek. Feltehetőén segítségre szorulnak. Kapnak valamilyen segítséget később is?- Segítség számukra, hogy kapcsolatuk lehet társaikkal - egy nagy misszió családon keresztül. 40 olyan csoportunk van az országban, ahol a konferenciáinkon részt vettek rendszeresen találkoznak, beszámolnak egymásnak életükről. Segítséget nyújtunk még telefonon, rendszeresen küldött, névre szóló körleveleinkkel, amelyekben elmondjuk újabb eredményeinket, gondjainkat.- Ebből a más világból, Isten országából az ember nem egyedül megy el. hanem Jézussal. Mi ahhoz nyújtunk segítséget, hogy vele is maradjon. Ez a segítség elsősorban a Biblia és a gyülekezet. Ugyanis csak ezeken keresztül maradhat továbbra is élő a Jézussal való kapcsolata. T. SZABÓ MÁRIA 28 HARANG
