Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-03-28 / 13. szám
Jövőkép „A szaktudományok lehetségesnek tartanak egy olyan hipotézist, amely szerint az élet elfogadása vagy nem elfogadása befolyásolhatja azokat a körülményeket is, amelyek általában az adottság kényszerítő erejével jelentkeznek és meg akarják szabni az élet feltételeit.” „A keresztényeknek az a feladatuk, hogy tanúságot tegyenek az életet vállaló, küzdő, de egymásba kapaszkodó, reményteli, abszolút jövőre irányuló igazi életről...” (Somorjai A (lain: Születésszabályozás- Egyke) Aki él, tudva vagy tudatlanul arról tesz bizonyságot: érdemes élni. Elfogadja a jelent, és hiszi a jövőt. Ez pedig leginkább azokra érvényes, akik nagy családot „hoznak létre”. Beszélgetőtársam, Csilla, 37 éves asszony 6 gyerekkel. Igazán nem is illik rá az aszszony kifejezés: copfos, mosolygós, ránctalan.- így képzelted a jövődet?- Húsz éves koromtól így. Akkor határoztuk el Árpival a férjemmel azt, hogy nekünk 5-6 gyerekünk lesz. A gyerekeket nem vállaltuk: a vállalás szó azt sugallja, a gyerek nyűg, teher. Mi a nagycsaládos életformát választottuk. Arra gondoltunk, 1-2 gyerek is egész embert kíván: miért ne legyen több?- Tudtátok, mire vállalkoztok?- Arpiék hárman, mi heten vagyunk testvérek. Közelről láttuk, milyen is a nagycsalád. Azért az igazat megvallva más látni, és megint más csinálni!- Mekkorák a gyerekek?- A két legnagyobb lány: 14 és 12 évesek. Őket két fiú követi (10 és 8 évesek), aztán megint lány jön, 5 éves, és a legkisebb fiú, 1 éves.- Négy általános iskolás is van a gyermekeid között. Mik a tapasztalataid? Az iskolának el kéne fogadnia: a gyerekek nem egyformák. Nem lehet mindegyikre ugyanazt a tananyagot húzni. És azt is el kéne ismemi, hogy ugyanaz a gyerek, aki az egyik tantárgyból rossz, a másikból még lehet kimagasló! Elfogadom, hogy amiből rossz, abból közepes szintre „fel lehet hozni”. De miért nem ugyanilyen fontos, sőt fontosabb, hogy amiből jó, még jobb lehessen?- Milyen jövőt szeretnél nekik?- Nincsenek konkrét elképzeléseim. Legyenek életrevalók, testben-lélekben harmonikusak: akármilyen életformát is válasszanak, maradjon jó emlékük, hogy nagy családban nőttek fel. Távol áll tőlem a sokgyerekes mártír anya szerepe. Hiszem, hogy 6 gyerekkel is lehet normális életet élni.- Hallottalak beszélni a rádióban, olvastam leveledet a Magyar Nemzetben. Tetszik, hogy olyan határozottan harcolsz a családok jogaiért, és nem kegyeket próbálsz kisírni.- A tömegkommunikáció szereti a nyugdíjast és a sokgyerekest szerencsétlennek bemutatni (lásd például a Hét legutóbbi műsorát). Nem szánalomra van szükség, hanem közös teherviselésre.- A lakásban festékszag terjeng: itt-ott deszkák, lécek. Mi készül?- A három gyerekszobából kettőbe galériát csinálunk. A négy nagy már abban a korban van, amikor szeretne egyedül is lenni. A két galériával mindegyikőjüknek külön szobája lesz, ahova elvonulhatnak, és amit a saját ízlésük szerint alakíthatnak. Árpi még titkos polcokat is épített legféltettebb kincseiknek. A két kicsi még nem igényel magánterületet.- A gyerekeknek egymáson kívül van társasága?- Mindegyik jár hittanra a Regnum megfelelő korú csoportjaiba. így mindegyikőjüknek külön társasága van. Jól érzik magukat közösségeikben és én is nyugodt lehetek, mert jó helyen vannak.- Egyik fiatok most volt Marokkóban. Hogy került oda?- A barátja hívta meg, aki most az édesanyjával ott él. Elengedtük. Nem mondom, hogy nem aggódtunk, míg odavolt, de bíztunk benne, hogy nem történik baja. A lányok pedig, ha sikerül, Belgiumba mennek nyáron nyelvgyakorlásra egy családhoz. Van, aki az élet minőségét az egy évben elfogyasztott hús mennyiségével méri, van aki mással. Mi fontosnak tartjuk, hogy gyerekeink széles látókörűek legyenek. Keressük a számunkra is elérhető lehetőségeket, és a véletlenül adódó alkalmakkal is megpróbálunk élni.- Egy nyolctagú család tud valahol együtt nyaralni?- Négy gyerekig nem nyaraltunk. Aztán sikerült venni Zebegényben egy olcsó telket kicsi házzal, azóta minden szünetet ott töltünk. A legkisebb születése előtt pedig az akkor még öt gyerekkel bejártuk a Szigetközt is.- Van magánéleted?- Kell hogy legyen. Nagyon fontosnak tartom. Franciául tanulok, Árpival nekünk is van Regnum-csapatunk, részt veszek a NOÉ munkájában. Természetesen ezek az elfoglaltságok addig szünetelnek, amíg a legkisebb egész napra igényel. Addig társadalmi életemet a Ligetben élem gyereksétáltatás közben, vagy például telefonon.- Mit szeretnél az anyák számára kiharcolni?- Ésszerűnek tartanám, ha négy gyerek után az anyák hivatásként választhatnák az anyaságot: de semmiképp nem tenném kötelezővé! Máraz is jó lenne, ha munkaviszonynak elfogadnák.- Mit fogsz csinálni mondjuk 10 év múlva?- Ha a legkisebb is 12-14 éves lesz, dolgozni szeretnék. Idegenvezetőként, számítógéppel, esetleg nagycsaládos tapasztalataimat kamatoztatva valamelyik családsegítő központban.- Egyszer nagymama is leszel...- Bizonyára. Most még nem foglalkozok ezzel. Alkalmanként szívesen segítek majd gyermekeimnek, mint ahogy nekem is segít édesanyám és anyósom is. De szeretném, ha elsősorban maguknak választanának életformát, elfogadva minden szépségét és nehézségét.- Vannak álmaid? Álmom egy nagy kettes ház és egy kis busz. Azért csak kicsi, hogy szerénytelennek ne tűnjek! Jó lenne sokat utazni, szeretném, ha a férjemmel több időnk jutna egymásra. Karácsonyra szabadidőruhát kapott, már csak szabadidő kéne hozzá.- Minek örülsz? Örülök, hogy egészségesek vagyunk, és annak, hogy mindig van annyi erőnk, amivel az aznapi nehézségeket legyőzzük.- Ajánlanád másoknak is a nagycsaládos életformát?- Én nem tudnám másképp elképzelni az életemet, de nem tartom ezt az egyetlen helyes útnak. Csak az egyiknek. B. PETŐFI ÁGNES Egy másik nagy család önleledt pillanatai az Állatkertben (Gaál Zoltán felvétele) HARANG 29
