Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-03-28 / 13. szám
SELMA LAGERLOF VERONIKA KENDŐJE ,6.) bban a pillanatban lánc csordáit odalenn, kalapács csattant, mintha fagerendát ácsolnának. A rabszolganők abbahagyták a játékot, és a korláthoz futottak. Erre ő sem maradt nyugodtan, fölkelt a helyéről és az udvarra tekintett. Rabokat látott a világ minden részéről: börtönlakókat súlyos láncokban, sötét bányák robotosait nehéz szerszámaikkal, gályarabokat hadigályák vasevezőivel, kereszthalálra ítélteket keresztjeikkel, és bárdokkal azokat, akiknek majd a fejét veszik. De voltak ott rabszolgák is, akiket idegen országokba hurcoltak, szemükben oltatlan honvágy égett, és olyanok is, akiket állatsorba hajszoltak: hátukon a korbácsütésektől kiserkent a vér. Ugyancsak az ajtó előtt álltak és dörömböltek: - Nyissátok ki! Nyissátok ki! A rabszolga kérdésére: „Mit akartok?” - egyszerre hangzott a válasz:- A názáreti prófétát, aki azért jött, hogy a raboknak és a rabszolgáknak visszaadja szabadságát! A válasz fáradt és unott volt: - Hiába keresitek, Pilátus megölette. Gyalázkodás tört ki belőlük, keserű gúny. Szinte reszketett a levegő. A helytartónét rémület fogta el. Egész testében remegett, így ébredt. Megvárta, amíg egészen magához tér, akkor felült az ágyában és elhatározta, inkább egész éjjel virraszt, hogy sem újabb szörnyűségeket lásson. Néhány perc múlva azonban feje újra a párnára hanyatlott. Almának helyszíne most sem változott. Ezúttal kisfia játszott mellette labdájával a tetőn. smét hang szólította: - Menj a korláthoz, hogy lásd az udvaron ácsorgókat! Azt felelte: - Ezen az éjszakán rengeteg szenvedést láttam már. Többet nem tudnék elviselni. Ám a következő pillanatban kisfia labdája átrepült a korláton. A gyerek utánaszaladt, s A mászni kezdett a kőíveken. Az asszony megrettent: hátha leesik. Fölugrott, s közben futó pillantást vetett az udvarra. A földkerekség háborús sebesültjeit látta, szétroncsolt testtel, nagy nyitott sebekkel. Az udvaron tócsákban állt a vér. A sebesültek mellett a háborúk vesztesei álltak: kedveseiket sirató menyasszonyok, apáikat gyászoló árvák, férjeik után kiáltó özvegyek és anyák, akik fiaikat siratták. Az elöl állók az ajtón kopogtattak. A szolga, mint annyiszor, kilépett és csak ennyit kérdezett: - Kit kerestek a palotában?- A názáreti prófétát. Ő majd véget vet a háborúknak, békét szerez a Földnek, a lándzsákból kaszát, s a kardokból szőlőkapát kovácsol - hallatszott azok válasza. A rabszolga türelmetlenül szólt vissza: - Ne zavarjatok folyton ugyanazzal a kérdéssel! Mondtam már, hogy a próféta nincs itt, Pilátus megölette! Azzal becsapta az ajtót. A helytartó felesége most érezte át igazán a temérdek panaszt és a jajt. - Nem akarom többé hallani - fogta be a fülét, és elsietett a korláttól. Fölébredt. A kövezeten találta magát, a félelemtől álmában kilépett ágyából. Ismét föltette magában, virrasztani fog, de szemei megint elnehezedtek, s rövidesen újabb álmot látott. Megint a háztetőn volt, férje állt mellette. Ő az álmait sorolta, férje pedig gúnyos megjegyzésekkel kísérte. A hang újból szólította: - Menj, és nézd az embereket, akik udvarodon várakoznak!- Nem, nem akarom látni őket - tiltakozott -. most már valóban elég volt! A m. kkor három kemény kopogtatás hallatszott. A helytartó az erkélyhez lépett, hogy megnézze, ki kér ilyenkor bebocsátást. Alig hajolt át a kőkorláton, felesége is ott volt.- Ismered azt az embert? - kérdezte a helytartó, és lefelé mutatott. Az asszony lenézett: lovakat, lovasokat látott, sürgölődő rabszolgákat, akik tevékről, szamarakról szedték le a málhát. Úgy látszott, előkelő vendég érkezett. Az ajtó előtt magas növésű, széles vállú férfi állt, arca komor, de egyúttal szomorú is volt. Az asszony rögtön fölismerte: - Ez Tibériusz, a császár - súgta a férjének -, más nem lehet. Jeruzsálembe jött!- Én is ráismerek - felelte a férje -, s ujját a szájára tette, ezzel parancsolva csendet, hogy hallja, mit beszélnek az udvaron. Aztán látták, meg hallották, hogy az ajtónálló szolga kilép, s az idegenhez fordul: - Kit keresel? Ő pedig azt feleli: - A názáreti prófétát, aki isteni erővel rendelkezik. Tibériusz, a császár hívja őt, hogy szabadítsa meg szörnyű betegségétől, melyet egyetlen orvos sem gyógyíthat. A szolga mélyen meghajolt. Válasza alázatos volt:- Uram, bocsáss meg. kívánságodat lehetetlen teljesíteni. 24 HARANG
