Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)

1990-03-28 / 13. szám

„Esténként

meséltem

a Bibliát...

’>•>

Egy nagymama monológja- A mai fiatal nemzedékből kiölték a hitet. Amikor én kislány voltam, Budafokon a Kamaraerdőnél laktunk, minden vasárnap mentünk templomba, le a Duna-partra, ami négy kilométer volt oda. négy kilométer vissza. Sokszor még délután is visszamentem, mert a tiszteletes úr szépen foglalkozott velünk...- Anyám debreceni református családból származott, én is református emberhez mentem férjhez, a férjem Szatmárnémetiből való, ami református vidék, ismertem jól, a tanítóképzőből jártam ott gyakorlaton.

Általános iskolai tanítónő voltam, összesen három helyen tanítottam a nyugdíjazásomig. 1948-tól Angyalföldön, a Tömöri úton, ott még vittük a vasárnapi templomba a gyerekeket. A változás után engem megválasztottak úttörővezetőnek... Később a Hemád utcában tanítottam, az nehéz időszak volt, egyre vadabb igazgatók jöttek, egy kis kolleganőm minden igazgató-váltáskor elmondta a Miatyánkot, hátha nem tart sokáig ez az egész... Ezután a Gorkijfasorba kerültem, onnan mentem nyugdíjba...- Anyám nagyon vallásos volt és szigorú. Haragudott, ha valaki mosott vagy takarított vasárnap, pedig az ötvenes években én is csak akkor tudtam elvégezni a háztartási munkákat, hét-16 HARANG