Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)

1990-03-21 / 12. szám

MÓSER ZOLTÁN

Vidám-e a „nevető„Én mindenkinek jól kívánok, de nehogy úgy járjatok mini én, kit e rönkök mellbe vágtak,

's abba a helybe' kicsináltak."

Nem tudom, hogy ismertem-e tíz évvel ezelőtt Edgár Lee Masters antológiáját, A Spoon River-i holtak című versgyűjteményét, amikor először jártam Szaploncán, de ahányszor ezt a könyvet kézbe veszem, mindig ez a falu és ez a temető jut eszembe, de fordítva is igaz: ahányszor nézem a falu temetőjében készült képeket, mindig az amerikai költőre és kis kötetére gondolok. (Ez 1915-ben jelent meg először, magyarul 1970-ben, az Európa Könyvkiadónál látott napvilágot.) De hol is van ez. a sokat emlegetett település? Máramarosban, a Tisza mellett található ez a kis románn falu, Sápinja, amelyet valójában a temetője tett híressé. Pontosabban Ion Stan Pátra§ nevű helybéli asztalos, aki mintegy négy évtizede faragja, rajzolja és festi a sírkereszteket, s írja rájuk a verseket.

Kezdetben csak egy-egy alakot vésett a fába: 1947 óta pedig festi és színezi ezeket az egyszerű - naiv és vidám - „emlékoszlopokat”. De immár több évtizede, hogy a vidék sajátos nyelvjárásában, egyszerű rímekbe szedve - hol vidám, hol ironikus vagy épp tragikus hangon - elmondja röviden a sírban nyugvó életét és halálát. így egy falusi kor- és körrajzot kapunk, színes illusztrációkkal. Vagyis egy falusi krónikát, ahol megszólalnak az egyes alakok, a „szereplők”, csakhogy a szó, az intés és figyelmeztetés a Holtak Birodalmából jön. Talán épp ettől szomorú és vidám, nevettető és elgondolkodtató a kép, a kereszt, a temető.

így, ezáltal lett híres Pátra§ mester, s így, ezzel tette messze földön híressé a Tisza-menti kis faluját.

26 HARANG