Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)

1990-03-21 / 12. szám

K'ang-hi császár, aki nagy tisztelettel fogadta a jezsuita atyákat rüll Kínába és ugyancsak a csil­lagvizsgálóban kapott alkalma­zást. Gruber a visszavezető gya­logúinak 1661. április 13-án vá­gott neki Tibet felé. A jezsuitá­kat már a század elejétől foglal­koztatta Tibet. Az Indiából Ti­­beten át Kínába vezető út fel­derítésére először az Azori-szi­­getekről számlázó Goes Bene­dek vállalkozott. 1607-ben in­dult el Agrából. és át is hatolt Tibet nyugati és északi részén, s Lan-Csou irányában eljutott a kínai falig. Utána 1624-ben Andrade Antal és Marchez Emanuel jezsuita atyák jártak Tibetben. Gruber és kísérője keresztülhaladva a Hoangho vidékén érkezett meg Kína ha­tármenti városába, Hsziningbe. Innen a Kuku-Nor-tó mellett a Kajdam-medence szélén halad­va hamarosan átlépték Tibet ha­tárát. Térkép, vezető nélkül tet­ték meg a hosszú, kalandos utat, egyedül és megfelelő tájé­kozódás nélkül az ismeretlen országban. Útközben Gruber minden jelentősebb helynek megállapította a földrajzi fek­vését. Egyhangú, sziklás. ter­méketlen sivatagok vég­telenje után vadregényes, de kopár csúcsú hegyek követ­keztek és állták útjukat. Ro­hanó hegyi folyók sziklafalak, égbenyúló hegyóriások, szé­dítő mélységek és mélyvizű hegyi tavak gátolták előrehala­dásukat. A sivár, kietlen fenn­síkon, amely négy-ötezer mé­ternyire fekszik a tenger szintje fölött, alig volt élet és tenyé­szel. Útjuk mentén mindenütt emberi és állati csontvázak fe­hérlettek, az éhség vagy kime­rülés áldozataié, akik való­színűleg elmaradtak a karaván­tól és elvesztek a beláthatatlan pusztaságban. A kalandozó ta­tár rablóhordák is bizonytalan­ná tették az utat. A Transzhimalája örökös hóval fedett gerincét meg­mászva 1661. október 8-án szerencsésen megérkeztek Lhasszába. Tibet (vagy mint akkor nevezték. Barantola ki­rályság) fővárosába. A kínai császár ajánlólevele jó szolgá­latot tett utasainknak, szabad átvonulást biztosított számukra mindenütt. A tibeti kormány óvakodott ugyanis konfliktusba kerülni a hatalmas uralkodóval. Lhasszában. a belső-ázsiai buddhizmus központjában, a dalai láma székhelyén közel két hónapig. 1661. november vé­géig maradtak. Gruber atya jó rajzoló volt. ügyességével ki­tűnő megfigyelóképesség pá­rosult. Jól sikerült rajzokat ké­szített Tibet templomairól, há­zairól, a lakosság ruházatáról és fegyvereiről. Gruber szemé­lyesen nem láthatta a dalai lá­mát, de képét megrajzolta egy. a palota bejáratánál kifüggesz­tett festmény után. Gruber az első európai az újkorban, aki a titokzatos és elzárt város belső életét megfigyelte és a művelt Nyugatot vele megismertette. Leveleit és úti megfigyeléseit először Athanaz Kin her tette közzé az 1667-ben Amszter­damban megjelent China mo­numentális illusirala című mun­kájában. Beszámolói több XVIII. századi kiadványban is így Prevot-nak Histoires de voyages (Úti történetek) című 1750-ben Párizsban publikált - megjelentek. Vándoraink Tibetet elhagy­va. a Himaláján keresztül az in­diai síkságra érkeztek. Innen a Gangesz mellett elhaladva a pompás Ágra városába jutottak, ahol kissé megpihentek. Itt Gruber eddigi útitársát, D'Orville atyát elvesztette. Ez­után Gruber Beludzsisztánon. Perzsián és Örményországon keresztül folytatta útját, és 1664 elején érkezett meg Rómába. Beszámolt eddigi kutatásairól, s új tervet dolgozott ki a Kínába való visszatérésre. A Dunán akart eljutni Konstantinápolyig. hogy onnan tovább menjen, de fogyó testi ereje visszakény­­szerítette Itáliába. Itt azonban nem erősödött meg, s visszatért Magyarországra, ahol szép, ma­gasztos hivatását megkezdte. A Jézus-társaság sárospataki rendházában működött halá­láig. Erről eltérő adatok talál­hatók. A legtöbb forrás szerint 1665. szeptember 30-án hunyt el, míg Gyenis András szerint 1680. szeptember 30-án adta vissza lelkét az Úrnak. Teste Sárospatakon jeltelen sírban, elfeledve pihen rendtársai kö­zött. Gruber János nem magyar származású - a német nyelvű misszió történeti könyvek Johann Gruber néven örö­kítették meg -, de szerette nemzetünket, és sok évet töl­tött hazánkban. A magyar hittérítők kínai tevékenysége egy időre megszakadt. Két évszázad múlva a lazaristák magyar rendtartománya adott munkaerőt a Cseli tartomány­ban fáradozó bithirdetőknek. BŐGŐS LÁSZLÓ Adam Schall jezsuita atya a mandarinok öltözetében, Kínában HARANG 17

Next

/
Thumbnails
Contents