Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-03-21 / 12. szám
Alitok, a módszer alapja a s/eretet volt, melyet az utódnélküli apák gyakoroltak fiaikkal szemben. Termékeny és elfogulatlan, csak adni akart és nem várt viszonzást. A szerzetesi nevelés elvitathatatlan csúcsa a bentlakó növendékek (konviktorok) képzésénél valósult meg. Itt különleges élességgel bukkant elő az a többlet, melyet egy világi iskola képtelen volt megvalósítani: a növendékekre fordított korlátozatlan idő. Milyen volt az élet például a kalocsai jezsuita konviktusban? A Kalocsára került kisfiú, a leendő konviktor, az első szakaszba került. A 8 osztályos gimnázium 3 úgynevezett szakaszra oszlott, ahol az alsó kettő, a középső három és a felső három osztály élt együtt. Egyenruhájuk volt, a tengerésztisztekhez hasonló sötétkék, kétsoros, aranygombos kabát és nadrág. A.kabát karján csúcsos végződéssel a szakaszt jelző zsinór egy-két vagy három sorban. Fehér ing, fekete csokomyakkendő (melyet a diáknyelv propellernek nevezett) egészítette ki az öltözéket, valamint a sötétkék tiszti jellegű tányérsapka, elöl aranysujtással, s a pápai színeiknek megfelelően, arany- és ezüstszínű szalaggal övezve. Felső kabátjuk, illetve köpenyük is sötétkék volt, aranygombokkal és stráfokkal. Igen látványos volt, amikor a konviktus kivonult egyenruhájában és megcsillogtatta a sötétkék köpenyek aranysujtásait. Ilyenkor a „Szent Imre század” elején a fúvószenekar vonult (hozzátartozott a diákélethez). A növendékeknek szakaszonként külön-külön hálójuk, dolgozószobájuk és játszótermük volt. A hálóteremben mindenki külön cellát kapott, éppen csak akkorát, ahol az ágy és a mosdó, egy szék és a beépített szekrény fért el. Az egésznap közösségben élő diáknak ez az esti nyugvóhely jelentette az egyedüllétet, a magányt, s nem egynek az ábrándozás lehetőségét. Minden szakasz élén „magiszter” állott. Fiatal, szentelés előtti szerzetes, aki együtt élt a fiúkkal, egy teremben aludt velük és ott volt a tanítási idő (stúdiumok) és az üdülés (recreatio) alatt is. A konviktus napirendje viszonylag szigorú volt. Felkelés reggel fél hat órakor. Hatkor misehallgatás, fél héttől negyed nyolcig tanulás, ismétlés, felkészülés a délelőtti előadásokra. Negyed nyolckor reggeli, majd indulás a gimnáziumba. Ez annyit jelentett, hogy át kel-18 HARANG lett menni a folyosó végén levő ajtón és a tantermek következtek. A gimnáziumba természetesen nemcsak a bentlakók jártak, hanem a kalocsai és a környék diákjai is, akiket a konviktorokkal szemben, externistáknak (kintlakóknak) neveztek. A tanítás általában 3/4 kettőig tartott, az utolsó órákat az énekkari próbák, a rajz vagy a testnevelés foglalta el. Az ebéd közvetlenül a tanítás után következett, melyet az üdülés követett. A délutáni üdülés egyik nap több, a másik napon kevesebb ideig tartott. Hétfőn, szerdán és pénteken már 3-tól 4 óráig stúdium (tanulás) volt, míg a kedd, csütörtök és szombat úgynevezett sportdélutánként telt el, amikor csak 17-19 óráig kellett az íróasztalnál ülni. Ez a két óra két részből állott. Az első úgynevezett szigorú stúdium alatt mindenkinek teljes csendben kellett dolgoznia. Az elmélyült tanulás feltétele volt ez. A második órában már ketten-hárman együtt tanulhattak, de a járkálás és a beszélgetés ekkor is tilos volt. Majd egy negyed órán át, még együtt maradt a szakasz, ez volt a közös megbeszélések, a nevelés ideje, rövid elmélkedésekkel fűszerezve. Általában a diákot érdeklő, de klasszikus teológiai, vagy filozófiai jellegű munkából olvastak fel. Negyed nyolckor a vacsora, majd az esti üdülés következett 9 óráig, amikor a közösen mondott esti imádság zárta a napot. A felsős diákok még egy óráig fennmaradhattak, ez a meghitt esti óra a kötetlen tanulás lehetőségét szolgálta. A vacsora utáni időben, vagy a kora délutáni stúdium alatt idő jutott a külön nyelvórákra és a zene tanulására. A fúvószenekar tanítása ingyenes volt. A jezsuiták általában a latinon kívül egy-Életrajzi nyilatkozatokban gyakran szerepel egy-egy szerzetes-gimnázium tanárainak megbecsült neve. Nehezen fogalmazható „rejtély” kerül szóba, a nevelés sajátos fogásai, melyek kitörölhetetlen emléket hagytak az ifjú szívekben. Lehet, hogy az egykori szerzetesdiák később más világnézetet vallott, ateista vagy kommunista lett, de ezek a szerzetes tanárok változatlanul tiszta és kiemelkedő személyek maradtak. Egyéniségük összefonódott a tanítás művészetével, a tudás közvetítésének ragyogó fogásaival. Mi lehetett a titkuk? Nem egynél szigorúsága, könyörtelen következetessége őrzi emlékét. Összességében mégis állandóan ragyog személye az évtizedek távlatában. Közvetlenül a szülők után., A Nagy tito
