Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-03-21 / 12. szám
hirdetésre, amire Rómában készült fel. A kínai küldetésre kiválóan alkalmas volt, mivel bölcseleti tanulmányai mellett talált időt, hogy főleg mennyiségtani és csillagászati téren igen alapos ismereteket szerezzen. Gruber rendtársa, Diesll társaságában 1656-ban indult el Kínába. Utazása egészen különleges értelemben lett úttörővé. Előttük ugyanis az összes hithirdető Portugáliából indult a missziókba, és a Vasco da Gama által fölfedezett tengeri úton egész Afrikát megkerülve jutottak el küldetésük helyére. A két szerzetest Nickel Goswin rendfőnök azzal bízta meg, hogy az eddigi szokástól eltérve szárazföldön igyekezzenek eljutni Kínába. E megbízatásnak két indítéka volt. Egyes szerzők - mint Gyenis András, aki az 1941-ben publikált Száz jezsuita arcélben írt Gruberről - csak azt említették meg indokként, hogy a tengeri utazás hosszadalmas, veszélyes és egészségi szempontból ártalmas volt. A fő indíték azonban a portugálok egyeduralmától való függés megszüntetésének szándéka volt. Ez egyértelműen kitűnik a német jezsuita hittérítők történetét feldolgozó szerzők - Anton Huonder és Bernhard Duhr- közléséből és dokumentumaiból. A jezsuiták kínai hithirdetésének bőkezű támogatója, I. Lipót császár (1657-1705) 1664-ben, amikor Kínából Gruber visszatért társával együtt két kihallgatáson fogadta őket. A több mint hatórás tájékozódás után levelet írt Oliva tartományi rendfőnöknek. Ebben örömét fejezte ki, hogy a tengeri útnál jobb és biztonságosabb utat találtak Kínába, majd közölte: a Kínába szánt pénzadományokat a jövőben már nem kell Lisszabonon keresztül küldeni, hanem a szárazföldi úton. A rendfőnököt arra is felkérte, hogy a császári adomány szárazföldi eljuttatását eszközölje ki a pápánál. A törekvés azonban Lisszabon ellenállásán megbukott. A kérelmet VI. Alfonz, Portugália királya elutasította. Portugália nem volt hajlandó tudomásul venni a szárazföldi utat, mert ellentétes volt az érdekeivel. Athanaz Kircher atya China Monumentális illustrata című munkájának fedőlapja, amiben Gruber János utímegfigyeléseit is közölték. A kép alsó részén a neves hithirdetők, Adam Schall és Matthieu Ricci atyák A portugál egyeduralom megtörését célzó útra Gruber és társa 1656-ban Velencében szállt hajóra, s Szmirnáig utaztak. Innen Kis-Azsián, Örményországon és Perzsián keresztül gyalog mentek. Bender- Abbas kikötőjében ismét hajóra szálltak és az Arab-tengeren át az Elő-India északi részén Suratba érkeztek. A legközelebb induló hajóra várva Gruber meghatározta a város földrajzi fekvését és mennyiségtani tudását gyarapította. Innét 1658 márciusában írta első — később publikált - levelét. Suratba 1657 májusában érkeztek és csak 1658 márciusában indulhattak tovább egy angol hajón Makao felé, ahová július végén ép erőben, egészségben jutottak el. Itt Gruber elvált Diestltől. akit többé nem látott az életben, mert rendtársa 1660-ban meghalt. Makaóból Gruber észak felé vette útját és 1659 elején szerencsésen megérkezett Pék ingbe. A Mennyei Birodalom fővárosában hamarosan a császári udvarba került a kölni származású Adum Schall (1531-1665) atya mellé és három évig vele dolgozott a kínai császári csillagvizsgálóban. (Adam Schall jezsuita atya 1631-ben érkezett Kínába. Nagy matematikai és csillagászati tudományával, helyes alkalmazkodásával, szervezőerejével megnyerte az. előkelőségek barátságát, sőt a császár személyes kegyét is biztosította magának és a misszió ügyének. Befolyását a Mingdinasztiát felváltó mandzsu uralkodóház tagjainál is megőrizte, s hercegi ranggal előlépett a matematikai-csillagászati igazgatóság vezetőjévé. A kedvező helyzetet Schall templomok építésére, kedvezmények kieszközlésére használta fel.) A mandarin ruhát viselő Schall atyától Gruber - akit a Jézus-társaság főnöke fontos rendi ügyek megbeszélésére Rómába hívott - 1661-ben vált el. A tartományfőnök meghagyta neki, hogy ne a hollandoktól és kalózoktól veszélyez‘ letett tengeri úton, hanem szárazföldön kísérelje meg az áthatolást Elő-Indiába, és közben tanulmányozza azokat az országokat, amelyeken áthalad. Kísérőül és segítőül a belga származású Albert D’Orville-1 adta mellé, aki vele egy időben kézi China Monumentális illustrata című könyv egyik metszetének részlete 16 HARANG
