Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)

1990-01-10 / 2. szám

VERONIKA Lukács evangéliuma említi, hogy ami­kor Jézus a fájdalmak útján haladt a Golgota felé, sokaság követte, első­sorban asszonyok és lányok, akik ke­serves sírással gyászolták őt. Hogyne siratták volna, hiszen tudták, milyen sors vár rá, és látták, miként roskado­zik a kereszt alatt, megkorbácsolt há­tán nem bírván hordozni a nehéz fát. Az evangéliumi tudósításon túl azon­ban a szájhagyomány megőrzött még egy epizódot: a síró nők csapatából kivált egy fiatal teremtés; és bátran, mit sem törődve poroszlókkal, prae­­toriánusokkal, odalépett a gyötrődő, töviskoronát viselő Jézushoz, letörölte arcáról a vért, s a verítéket. Kendőjére ránézve látta, hogy a Megváltó voná­sait szabályos kép formájában őrzi a vászon. A legenda szerint ez a lány Niko­­démusz leánya volt, azé a Nikodé­­muszé, aki a nagytanács tagjaként csak éjjel merte Jézust felkeresni, no­ha a távolból már rég tisztelte őt. A fiatal nőt Veronikának mondja a ha­gyomány, s neve azt jelenti: igaz kép. (Verus, vera=igaz, ikon=kép.) Lehet, hogy a magyarázat későbbi, és a hang­zás jogán rokon egy másik névvel, amellyel valószínűbben illethették a lányt: a macedón Phereniké, vagy a görög Bereniké elterjedt név volt a hellenizált zsidóság körében. (Oly­annyira, hogy az emberöltővel később kitört szabadságharc zsidó hercegnő­jét, aki a római hadvezér Titust meg­hódította, szintén Berenikének hív­ták.) Bereniké győzelmet hozót jelent. (Niké: győzelem görögül.) Veronika a pillanatnyi enyhülés szerzésével is győztesnek mondható, főként a maga félelmét győzte le, de másodpercekre talán legyőzte a fájdalmat is. A Vera név a Veronika becéző alakja, latinul igazat jelent, a szláv nyelveken pedig hitet. A magyar népnyelv kicsinyítő-kép­­zőnek érzi a „ca” végű latin nevek (Veronica, Monica: mivel a latin nyelv a c hangot mély hang előtt k-nak ejti, fonetikusan Veronika, Mónika) végződését. (Nemrég történt, hogy egy hivatalos ember megkér­dezte egy Monica nevű leányzótól: Móni nem lesz jó? Miért becézi saját magát?) Ezért a köznyelvi használat rendsze-rint lefaragja a végződést, és a magyar Veronikákat egyszerűen Ve­­ron-nak, vagy Veroni-nak hívja. De az irgalmasságot így is elvárják tőlük, hiszen ezért kapták ezt a nevet. Vero­nika kendőjének története közismert. BOZÓKYÉVA Nem szeretem a tárgyakat! Cumi, apu órája, golyóstoll, cipő, szá­mítógép, autó, ház, rózsafűzér, ur­nafülke. Ragaszkodásunk tárgya mindig más. Ezért olyan tárgyról írok, ami nem fontos, mondhatni, haszontalan. Arról a kampós­­szögről, ami húsz évvel ezelőtt a faliórát tartotta, de azóta nem akasztottak rá semmit. Nappali szobánk utcai oldalán, a két ablak közötti falba verték be - valószínűleg - 1957-ben. A dátum nem lehet korábbi mert ’56 végén ennek a szobának hiányzott az utca felé néző fala, így szöget sem lehe­tett bele verni. Sokkal később sem lehetett, a renoválás után ugyanis hamar helyére kellett kerülnie: a pincéből ugyanis felhozták az érté­kes holmikat és a falióra sajátossá­ga, hogy alul csúcsos kiképzése miatt nem alkalmazható földre ál­lítva. így a szög ’57-ben már bi­zonnyal be volt verve. Ettől kezdve a működő, majd működésképtelen faliórát tartotta. Utóbbi állapot ak­kor következett be, amikor az órába belerepült a papagáj. (Mert az is volt.) Az óratok oldalán volt egy lyuk (ezen keresztül lehetett igazí­tani valamit), itt repült be a papagáj, s megrémülve az óra ütéseitől (ép­pen XII óra volt), szárnyával széj­jelverte az érzékeny berendezést. Az óra elnémult. így is szép volt, s a családot sem zavarta az állandó gongatás. Ez a korszak (aranykor!) nagymamám halála után szűnt meg, mikoris leakasztottam az órát - megjavítandó. Később még néhány kortárs zenei kísérlethez alkalmaz­tam, majd lomtárba került. A szög sorsa kevésbé drámaian alakult. Re­mek adottságai (megjelenése sze­rény, feltűnésmentes, központi he­lyet foglal el, beletalált a téglarésbe) miatt nem bolygatjuk. Figyelmün­ket csak öt-hat évenként hívja fel magára: festéskor mindig kiszakít néhány szálat a korongecsetből. E tulajdonsága üzenet: a fal, a falióra, a papagáj elmúlnak, de a szög csak később múlik el. HUSZTI ÁDÁM 4 HARANG

Next

/
Thumbnails
Contents