Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)

1990-03-14 / 11. szám

zősködni az utcában, merce laknak. Ezen a napos szombat délelőttön a gyerekek az udvaron játszanak, szaladgálnak, fára másznak. Ahol a legtöbb a gyerek, oda megyünk.

Férje az udvaron autót szerel (fuvarozó), két kisfiú segít neki. A konyhában hárman krumplit pucolnak. A teraszon irdatlan mennyiségű ruha szárad, a nappaliban legalább húsz kiló mosott ruha várja a vasalást. Furcsa számomra, de az anyának mégis van ideje válaszolni kérdéseimre.- Beszéljen magáról, a saját családjáról.- Műszaki rajzoló voltam, három gyerekkel, amikor elváltam az előző férjemtől. Két

A tavaszi kertművelés a fiúk dolga

gyerek nálam maradt. A jelenlegi férjemet elhagyta a felesége, nála két gyerek maradt, a kisebbik másfél éves volt. Ebben a házban laktak, de már mi fejeztük be az építkezést, öszszeköltöztünk és összeszedtük gyerekeinket, és én itthon maradtam velük. Ez 1983-ban volt.

Akkor hallottam, hogy majd munkaviszonyban lehet állami gondozott gyerekeket nevelni. Elmentem a GYIVI igazgatójához, azt mondta, ehhez ám mintacsalád kell! A válóperünk és a gyermekelhelyezési perek még folyamatban voltak, vártunk. Amikor ezek lezajlottak, jelentkeztünk. Meg akartuk tartani a férjemmel a függetlenségünket, de feltételnek szabták meg, házasodjunk össze. A papíron ne múljon, megtettük. De még mindig nem voltunk mintacsalád, hisz kétféléi jöttek a gyerekek! Felháborodtam: lehet.

Mindig akad javítani való a háznál

NEVELŐSZÜLŐ

HARANG 21