Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-03-14 / 11. szám
Mindennap világtalálkozó Franciaországban, Lyontól száz kilométernyire, a hajdani nagy múltú Cluny-monostor romjai közelében rendhagyó kemping várja vendégeit. Tai/.e határában hatalmas területen, mint egy nomád település. olyan benyomást kelt első látásra a sátorváros. Sokezren keresik fel és naponta áramlik, cserélődik a „lakossága”. A fiatalok gyalogszerrel, hátizsákkal jönnek, az autósoknak nem okoz gondot a letelepedés, mert a kempingnek nincs bekerített határa, addig nyújtózik, amíg a szükség kívánja. Egyszerű fabarakk sorokban, kisebb, nagyobb sátrakban lehet fekhelyet kapni. Akik több napol töltenek itt, meleg ételt is kérhetnek a közös konyhán. A település közepén óriási sátor áll, ahol a szertartásokon, közös elmélkedéseken egész nap kedvük szerint vesznek részt a világ minden részéből érkezők. A taizei ökumenikus közösség tábora mindenki előtt nyitva áll. Megalapításának története évtizedekre nyúlik vissza. Roger Schütz szerzetes egyedül hívta életre,-akkor amikor életeket akart menteni e menedékhelyen. - A nagy világégés kezdetén 1940-ben telepedett lé, védelmet szerezve az üldözötteknek. A háború után protestáns és katolikus papok, hívők segítségével új szerzetet hozott létre, nemzetek feletti egységet akart kialakítani és mozgalma világszerte követőkre talált.- Terjesszük ki szolidaritásunkat minden emberre! - mondotta és meghirdette a közösségi életformát. Új egységet javasolt a keresztények megosztottságának megszüntetésére, — fel kell adni a szakadást és megszabadulni az egymástól való évszázados félelemtől - hangsúlyozta. Programja nagy visszhangra talált, protestáns, katolikus lelkészek, papok, hívők csatlakoztak hozzá és megalakították a Taizei Ökumenikus Közösséget. Cselekedeilekel 16 HARANG az emberiség jobb jövőjének előmozdítása határozta meg. Kezdeményezésüket pártfogásba vette XX111. János pápa és azóta is élvezik a pápák bátorítását, bizalmát. II. János Pál személyes kihallgatáson erősítette meg Roger Schütz mozgalmát. Taize, az addig ismeretlen kis francia település így vált az ökumenikus közösség centrumává. Elmélkedésre hívja vendégeit, közös szertartásra a központi sátorba, ahol a lócákon és a posztóval fedett puszta földön ülnek, állnak, vagy éppen hanyatt fekve elmerülten hallgatják a beszédet. Mindenki szóhoz juthat, elmondhatja „mi nyomja a lelkét”, az idegenek összeismerkednek, megbarátkoznak, együtt élik át a szertartás eseményeit. Maga az alapító, Roger Schütz is gyakran részt vesz a közös programban. Ott-tartózkodásunk alkalmával figyelemmel, kísérhettük ahogy elvonul egy sarokba és újszerű módon foglalkozik azokkal, akik véleményt, útbaigazítást kérnek tőle. Páronként, csoportosan is hozzáléphetnek, megöleli őket és mintegy közös gyónásként indul a derűs beszélgetés, aztán komolyra fordul a szó... Az autósok, akik sátrat vernek a táborban, nem fizetnek belépődíjat, a barakkokban is minimális összegért lehet szállási kapni, a meleg ételért is csak eszmei árat fogadnak el. A fiatalok - közöttük egyre többen magyarok is, - szeretetből, fizettség nélkül vállalják a közösségig munkát. Rendben tartják a kempinget, a sátrakat, mosdókat, segítenek az élelmiszer beszerzésében, főzésben és az étkeztetés lebonyolításában. Minderre nagy szükség van, mert a táborban naponta sokezren megfordulnak, hiszen itt mindennap világtalálkozó van! A turisták fegyelmezettebbek, igénytelenebbek, mint másutt, nem folyik sütés, főzés a sátrak előtt, nincsenek divatos kempingszokások, a környezet hatására leegyszerűsödik az élet. A bábeli hangulatban ismerkednek, beszélgetnek. naphosszat elmélkednek az emberek. Roger Schütz mozgalma egyre több követőt és kíváncsi érdeklődőt vonz, van aki órákat tölt. van aki heteket a közösségben. Taize nem esik messze a Páris-Marseille közötti autópályától, és egyre nagyobb tömegek szakítják meg útjukat, hogy megpihenjenek, testileg, lelkileg felfrissüljenek a táborban. ERDŐS1 MÁRIA műterem fehér falán egyetlen kép van. Öreg parasztasszony, fekete ruhában, kezében rózsafüzérrel, muskátlik piros lángja öleli. O Berta nagymama, akit rajongva szeretett a kisgyermek Macskássy Izolda és akit felnőttként is csodált, aki most is úgy van itt, mintha élne és nem temették volna el tíz esztendeje. 97 évesen.- A Kicsi Berta - csak így emlegeti ma is a művésznő kedves nagyanyját, akinek minden tanítását, szavát őrzi szívében, aki túlélte halálát, mert Izolda őt formázza külsőre és belsőre, ruháit is megőrizte. azokban jár legszívesebben ma is. Kislánya és fia, a dédunokák is áhítattal nézik a képet és hallgatják naponta Kicsi Beifa dicséretét és mindig újra az annyiszor hallott, de soha meg nem unható történeteket, melyek valaha régen estek meg odaát. Marosvásárhelyen. Macskássy Izolda hiszi és vallja, hogy az ember életében a család meghatározó, a gyökerek kitéphetetlenek, a gyerekkor első emlékei, élményei felejthetetlenek. A híres köröndi fazekas. Katona Sándor unokája fazekak és cserépedények között töltötte gyemiekéveit. A családot nagyanyja fogta össze, a jómódú parasztasszony volt a család feje és Izolda szerint az esze is. Annyi természetes bölcsességgel áldotta meg a
