Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-03-14 / 11. szám
a helyzetem. Sajtit műtermein van, ahol leginkább éjszaka dolgozom, itt köszönt rám a hajnal naponta, mert napközben elég nagy a jövés-menés, a rajzoláshoz pedig elmélyült nyugalom kell. Megváltoztattam az életritmusomat, már így szoktam meg. Magam is meggyőződhettem róla, hogy a műterem ajtaja nyitva áll és jönnek barátok, ismerősök, egy kávéra, egy jó szóra, vagy megnézni, mit is rajzolt Izolda legutóbb. A képek kirakva a földön, kiállításra készül, immár több. mint a hetvenedikre. Csodálatosak a képei, a selyemre festettek és a selyemkollázsok is. A kényes textíliával rendkívül értően bánik, munkái itthon és a határokon túl is ismertek, kedveltek. Az értő szent azonnal felismeri: ez Macskássy-rajz, vagy festmény. Mert összetéveszthetetlenek a virágai, a pompázó tulipánok, a sejtelmes íriszek, a mákvirágok és A boldogság festője sors, annyi egyszerű nagyszerűséggel. hogy anyagilag és erkölcsileg képes volt irányítani egy nagy családot. Hat gyereket szült, közülük már többen meghaltak, de egyikük. Izolda édesanyja ma is Marosvásárhelyen él, most már egyedül, emlékeivel, a fiatalságra emlékezve. Hiszen nem akárki volt, nem akármilyen szépség és túl a szépségen kiváló gyennekorvos, sportoló, 16 évig díjlovas, ezen kívül vívott, repült, igazi sportlady volt. Bátor, okos, nagyratörő szépasszony. Izolda szín- és formaérzéke, rajzkészsége, tehetsége korán megmutatkozott. A jószemű anya is észrevette ezt, feltétlenül taníttatni akarta egyetlen gyermekét. O határozott úgy. hogy Magyarországra jöjjön 18 éves korában — elhagyva Marosvásárhelyt - és itt folytassa képzőművészeti tanulmányait a főiskolán, majd ösztöndíjjal külföldön. Ausztriában és Bulgáriában. Macskássy Izolda a szerencse kegyeltjének tartja magát, olyan emberek vették körül, akik tehetségét észrevették és méltányolták is. 1971-ben megkapta a magyar állampolgárságot és 1972-ben férjhez ment. Férje kiváló ember, dr. Egyházi József jogász. A várva várt fiú is megérkezett két év múlva, Áron ma már gimnazista és a kislány. Viola is betöltötte tizedik életévét. Hogy mi történi az évek sodrásában? Hogyan alakult Macskássy Izolda útja? — Tulajdonképpen elégedett lehetek. - vallja. - Hiszen megvan mindenem, ami kell. A művek a bizonyítékok rá, hogy az alkotáshoz megfelelő napraforgók. Csak olyan virágok nyílnak ecsete alatt, amelyek Berta nagymama egykori kertjében pompáztak nyaranta. Azután az anya— gyermek, a férfi-nő ábrázolások. Egyedülállóak. A kezek itt mindig simogatnak, a karok ölelnek, a szemek érzelmeket tükröznek, anya és gyermek, férfi és nő, család itt mindigboldogok. Annyi melegség és derít árad alakjaiból, hogy szinte az életöröm, a boldogság fénylik belőlük. Virágok és emberek mellett állandó témái a lovak, büszke tartású. szép testű, nemes alkatú paripák. Lóportréiból Fiilöp herceg is őriz néhányat a Buckingham-palotában. Alkotásai egyébként eljutottak Ausztriába. Bulgáriába, Lengyelországba, Angliába, Eszak-Amerikába, Kanadába és állandó kiállítása van az NSZK-ban. Milyen művészet is valójában Macskássy Izoldáé? A hozzáértők, a művészettörtészek szubjektív naturalistának nevezik. De nevezhetjük akár szemérmesen erotikusnak, a boldogság kitárulkozó, közérthető művészetének is. Egy olyan ember művészete ez, aki ismeri és szereti az életet. aki a szerelmet az élet nagyon is szükséges adományának, ajándékának tartja és nem szégyellj érzelmeit. Vajon maradéktalanul boldog és elégedett az ember is, ha kibújik a rajzok, festmények védelme mögül?- Puritán életet élek. Nem gyűjtök vagyont, ékszert, semmi feleslegest, amúgy meg mindenem megvan. A harmónia, a boldogság bennünk van. És ezt újra naponta magunknak kell megteremtenünk a magunk számára. A műterem rendkívül otthonos. Ide jön meg az iskolából a két gyerek. Áron korcsolyáival bajlódik, hokiban máris verhetetlen, a szép Violka odakuporodik a kemencepadkára és hosszú levelet ír a nagymamának Marosvásárhelyre. Másoktól hallottam Izoldának egy kedvenc időtöltéséről, amit nem említ. Szóba akarom hozni a csekkeket, amiket gyakorta küldözget országon belül és országhatáron túlra, a szülőföldjére. Haragos pír fut arcára és óva int, hogy erről faggassam. Egy példabeszédet is elmond, hogy a kérdezés lehetőségét is elvegye.- Tudod, amikor megkérdezik tőlem, hogy kinek és mennyi pénzt küldök, akkor mindig Kiesi Berta nagyanyám példáját idézem, aki téli gyakorta megkérdezték Marosvásárhelyen a vasárnapi mise után: Mennyit dobott a perselybe Berta néni? És nagyanyám mindig csak ennyit felelt: Nem eleget, fiam. Hát elégedj meg ennyivel te is! Megeléged^^ LEOPOLD GYÖRGYI HARANG 17
