Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-03-14 / 11. szám
Evangélikusok a szabadságharcban Meggondolkodtató jelenség, hogy a magyarországi lutheranizmus, amely a múlt század közepén sem haladta meg a lakosság 6-7%-át, milyen feltűnően nagy mértékben vette ki részét a reformkor és az azt követő forradalom eseményeiből. Az egyház legjobbjainak és a szellemi élet vezető evangélikusainak döntő többsége a haladás és a szabadságharc oldalán állt. Nem szólva most Kossulhról. Petőfiről és Görgeyről, nem felejtjük, hogy az aradi vértanúk között találjuk Dessewffy Arisztid és Leiningen- Westerburg Károly tábornokokat. az Újépületben kivégzett politikusok között .h'szénák János főispánt, egyházkerületi felügyelőt, és törvényszék előtt állt Bajza József, Balassa János, Greguss Ágost, Hunfalvy János és Pál, Irányi Dániel, Markusovszky Lajos, Panier Tivadar, Szontágh Pál, Vandrák András, Zsedényi Ede... A lelkészi karból is volt, aki mártírhalált halt: Rázga Pál pozsonyi lelkész. Börtönt viselt három püspök is: Haubner Máté dunántúli, Pákh Mihály tiszai és Szeberényi János bányakerületi főpásztor, és több neves lelkipásztor, mint Hajnóczy Sámuel Kiskörről, Jeszenszky László Hódmezővásárhelyről. Melczer János Rákoskeresztúrról és Szeberényi Lajos Pozsonyból. Pest-Buda evangélikusságáról különösen érdekes - és sokak számára ismeretlen - kép bontakozik ki 1848 tavaszáról. A negyvenes évek elejétől két prominens személyisége volt a budavári lutheránusoknak: Mária Dorottya nádoráé - József Habsburg palatínus württembergi származású buzgó hívő hitvese - és Bauhofer György, a soproni születésű, Somorjáról meghívott budai lelkész. A nádorné már három évtizede a Vár lakója volt. gyakran járt ál a Duna hajóhídján a Pesti Egyház káposztáspiaci - ma Deák téri - templomába és sűrűn látogatta a már akkor jónevű evangélikus iskolát. 1844-ben az ő alapítványa tette lehetővé az önálló budai gyülekezet megalakulását, majd három évre rá az első, azóta lebontott budai evangélikus templom felépítését. Az itt következő, részben epizódszerű részletek az eseményekben gazdag 1848/49-es évekről az egykori szemtanúk feljegyzéseiből maradtak ránk. Egyfelől kezdettől fogva naplót vezetett Bauhofer a budai gyülekezetben és egyházában történtekről. Sok egyéb érdekesség között megtudjuk ebből, hogy a nádorné, akit férje halála (1847) után Metternich a bécsi Augartenbe száműzött, 1848 tavaszán két komomájával titokban eljött Budára szeretett lelkipásztorának és családjának a meglátogatására. Lelki családja volt a mélyen biblikus gondolkodású nádornénak, s velük együtt olvastak Igét a papiakon, majd Székács József és Török Pál (későbbi evangélikus, ill. református püspökök) jelenlétében közösen vettek úrvacsorát. Amikor este 10 óra tájban Mária Dorottya visszavonult szobájába és a társaság feloszlott, váratlan esemény történt. Hadd idézzük Czékusnét, a szemtanút. „Mint a villám, híre futott, hogy Pesten kiütött a forradalom. Minden harangot félrevertek, lövések zaja hallattszott. Székács és Török rohantak nejeikkel hazafelé, s még szerencsésen átjutottak a Dunán, de az angolok már nem. Ezeket a partról visszaparancsolták és így visszaérkeztek hozzánk. Atyám beküldte anyámat a nádornéhoz, hogy jelentse a dolgot, s hogy aggodalomra eddig még nincs ok. O kijött közénk s alig negyedóra múlva megérkezett István nádor, aki imádta mostohaanyját, Mária Dorottya nádorné s akit atyám a másik lépcsőn bocsátott be. A főherceg csak pár percet időzött anyjánál s visszasietetl a palotába. Buda csendes volt, csak Pesten volt forrongás, s így lassan pihenni tértünk mi is. A vendégek a könyvtárteremben feküdtek a földön, matracokon... Azon éjjel senki sem hunyta le a szemét, mivel állandóan szólt a csengő. Egyik fivérem nemzetőr volt, ő cs több más jó barátunk egész éjjel járkáltak és mindenféle híreket hoztak, s utánanéztek, hogy nincsen-e bajunk. Reggel azután angol barátaink is baj nélkül hazajutottak... A nádorné egy hétig időzött nálunk. Ezen kívül még egy ízben, a következő évben volt nálunk szintén egy hétig. Szerencsésnek mondta magát, hogy a királytól az engedély kinyerte, hogy Budára jöhessen és az Úrvacsorát fölvegye...” DR. FABINY TIBOR Magyar ökumené Fényes Elek 18? 1-ben megjelent munkája, a Magyarország geographiai szótára így ír Csákbercnyről: „Magyar falu Fejér vánne gyében, a csókakői hegy tövében, igen szép vidéken, utolsó posta Mór. Lakja 2007 lélek, kik refonnátusok és kevesebb római katoli kusok, ref. és kath. anyatemplomokkal. Dombos, völgyes határa mindennel megái dott; van szép búzája, szőlőhegye, erdeje, friss forrásai, bírja a gr. Lamberg család.” Ennek a parányi, csodálatos szépségű vértesaljai falvacskának az életében 141 évvel ezelőtt olyan események történtek, amelyek tragikus szépségükkel minden idők magyar kálvinistái és római katolikusai számára örök példa értékűek. Miután a szelíd erdős-ligetes dombok, a girbe gurba utcácskák között, a Strázsa-hegy, a Meszes-völgy és az orondi szőlők vidékén is végigsöpört a márciusi forradalom szele, s 1849. április 14-én Deb rcccnben kihirdették a trónfosztási nyilatkozatot, Csákberény mindkét lelkipásztora. Manszbarth Antal 27 éves római katolikus, valamint Szikszai János 50 esztendős kálvinista lelkész a szószékről tette közzé a törvényes magyar kormány határozatát. Nagy szeretettel pásztorolta mindegyikük nyáját, óvta a népet a szélsőségektől, s buzdította az embereket a becsületre, a tisztességre és a szabadság szeretetére. 1849 júliusának közepén, amikor már Haynau volt az osztrák főparancsnok. Csákberénybe is bevonultak a császáriak, rendet teremteni. 1849. július 11-én hajnalban a plébániáról és a parókiáról bilincsben hurcolták el a két papot a katonák. Rövid kihallgatás után Mórra, majd Nagyigmándra szállították őket, ahol 1849. július 12-én bűnösnek találtattak felségsértés bűntettében, s ezért mindkettőjüket kötél általi halálra ítélték. Haynau táborszernagy az ítéletet kegyelemből golyó általi halálra változtatta, s a kivégzést a nagyiginándi papiak udvarán még aznap délben végrehajtották. Manszbarth Antal és Szikszai János sírja ma is meglátogatható a nagyigmándi temetőben, s a kis vértesi falu, Csákberény katolikus és református templomában is bárki fölkeresheti a csaknem másfél évszázada elhunyt hős papok emléktábláit, és tiszta, szép világát, ahol a két különböző vallású magyar pap együtt dolgozott, együtt imádkozott, együtt gondolta végig életét, s indult el az örök útra. FODOR LAJOS ISTVÁN HARANG 7
