Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-03-14 / 11. szám
rtbof Márciusi szembenézés „Fiatal március, most nézz a szemünkbe’’ - írta Ady hat évtizeddel negyvennyolc után. Babits pedig Petőfi születésének 100. évfordulóján merészen kérdezte: „Hol a szem. szemével farkasszemet nézni? Ki meri meglátni, ki meri idézni az igazi arcát?" Ezek a márciusi napok költőink szerint is a szembenézés, a nemzedéki szembesítés napjai, immáron komoly szenvedéllyel, a kívánatos és a lehetséges mérlegelésével. Európa vagy legalábbis annak az Elbától keletre fekvő része 142 év után ismét az ifjúság forradalmának lázában él. Akkor a párizsi februári forradalom barikádharcosai buktatták meg a polgárkirályságot, s robbantották kelet felé a kontinenst, mihozzánk a bécsi hajó hozta a hírt. hogy a császárvárosban a diákság a szabadság győzelmét ünnepli. Nyugatról keletre vonult az áradat, elöntötte Berlint, Prágát. Bécset, Pestet. A történelem most egy év alatt fordított a viharzónák irányán: keletrt'il nyugatra zúgott végig az orkán, majd a Duna mentén söpörte el a régi világot a Fekete-tengerig. A magyar ifjúságnak sajátos szerepe volt mindebben. Visszatekintve, az idősebb nemzedékek sohasem tudták teljesen megérteni a fiatalokat - ez így van. mióta a világ a világ de azért március 15-én mindig elismerték, hogy ezek a fiatalok szakállasán, mű- vagy igazi toprongyban, nem gyávák. Ha jól emlékszem. 1973-ban voltunk tanúi az. első gumibolozásnak a Petőfi tértől a Batthyány örökmécsesig, majd este a Várban. És a begyűjtéseknek. A pártszülők nem kis megrökönyödésére. mindig akadt köztük kádergyerek. Ez viszont a pártonkíviili szülőkben kelteti alig leplezett kárörömet. Az elnyomó hatalmak - ez is a história törvényszerűségének tekinthető - különös ostobasággal reagálnak az. ilyen megmozdulásokra. Egyfelől sietve a maguk kezébe igyekeznek venni az. ünnep rendezését, másfelől már március 15-ét megelőzően „védőőrizetbe” veszik a „gyanús” elemeket. A Nemzeti Múzeum kertjében a hivatalos szónokok olvassák fel „lelkesítő beszédeiket a márciusi ifjak nagyszerű tetteiről, a környező utcákban pedig riadóautókba gyömöszölt rendőrök várják a beavatkozási parancsot. A forgatókönyv változatlan volt egészen 1989-ig. A fiatalok. ha elballagtak is a Múzeum-kertbe, utána kisebb-nagyobb csoportokba verődve maguk akartak ünnepelni a Nemzeti Dal szellemében, s így menetrendszerűen összeütközésbe kerültek az évek során egyre inkább elbizonytalanodott rendőrökkel. A tömegtájékoztatás pedig engedelmesen tudósított a hivatalos szónoklatokról és a „gyérszámú rendbontók” elítélendő magatartásáról. A különös az, hogy sem a hatalom, se a társadalomtudomány, sem a köztudat nem vette észre a mélyben megindult eróziós folyamatot. Azt. hogy ezek a március 15-i előre tervezett műsorok valahol mégiscsak alámossák a rendszer pilléreit, s az ifjak engedetlenségi megmozdulásaiból széles körű polgári engedetlenség, a civil társadalom szerveződése bontakozik ki. Tavaly a hatalom beadta a derekát. Bár megtartották a kormány és a HNF központi ünnepségét, a pártok, társaságok, egyesületek és más politikai-társadalmi szervezetek a maguk külön összejöveteleire hívták a lakosságot, s mindehhez a rendőrség jámborul asszisztált. Amit 1848-ban egyetlen napon kiharcolt egyetlen nemzedék, 1956-ban tizenkét napon keresztül valósággá lett, ahhoz most csaknem harmincöt év küzdelme kellett. Sok területen történelmi késésben vagyunk, de ifjúságunk tettrekészségében nem, hiszen az 1968-as nyugati diáklázadások több mint egy évtizeddel követték 1956-ot. És 1989 márciusában, majd júniusban a Hősök terén és a 301 -es parcella sírjainál Budapesten fogalmazódlak meg azok a célok és követelések, amelyek a saját külön nemzeti sérelmeikkel együtt felhangoztak a prágai Vencel téren, a berlini Alexander Plat/.on, a szófiai parlament előtt és a bukaresti Viktória téren. A sztálini típusú despotizmus megdöntésében mindenütt az ifjúság állt a mozgalom élén, mint ahogy a magyar-osztrák határon húzódó vasfüggönyt a magyarok bontották le és az ezen keresztül tóduló NDK-beli fiatalok tízezrei készítették elő a berlini fal ledöntését és a német egység napirendre tűzését. Közép- és Kelet-Európa egyes országai a maguk különböző körülményei közölt igyekeznek felépíteni az új államrendet, arról sohasem megfeledkezve, hogy a moszkvai glasznoszty nélkül mindez jóval bonyolultabb lett volna. 1990 a sorsdöntő választások éve ebben az egész térségben. Litvániában már megvolt február 24-én. és Moldáviában február 25-én. A sor: Ukrajna március 4. Német Demokratikus Köztársaság, vagy nevezzük már Kelet-Németországnak március 18. Ugyanezen a napon Észtország és Lettország. Magyarország március 25. Románia május 20. Bulgária még nem tűzte ki a pontos dátumot, de itt is májusban lesz a választás. Csehszlovákiában pedig június 8-án. Az idei március 15-én az idősebbek társadalma hálás szívvel igazságot szolgáltat a fiatalságnak. Hosszú éveken keresztül a humoristák utcánheverő témája volt a műveletlen fiatal, aki még Petőfit sem ismeri, az aluljárókban honos beszédstílus és magatartásforma. A társadalomkutatók szemforgató sajnálkozással vájkáltak felmérési eredményeikben, amelyekből kitűnt, hogy a fiatalok magyar történelmi tudása minden korszak tekintetében elmaradt az egyetemes történelmi ismeretek mögött, s a második világháború és az azt követő időszak tananyagát ismerik legkevésné. De azt már nem kérdezték, hogy milyen oktatási rendszerben, kik tanították őket. Amikor még a történelmet is törölték az érettségi tárgyak közül. Folytathatnám a példákat arról, hogyan dorongolta a hatalom a fiatalokat: nem teszik magukévá a párt ifjúsági szervezetének politikai vonalát, keserűen legyintenek a különféle KISZ-védnökségek „fenn az ernyő nincsen kas" programjaira. Meg hogy az egyetemi-főiskolai diplomások tekintetében az utolsó előttiek vagyunk Európában. Vajon ez is a fiatalok bűne. akik sokezres túljelentkezéssel zsúfolódtak össze az egyetemek zárt kapui előtt? És ez a fiatalság egyszerre csak megteremtette a politikai fordulatot. Azzal, hogy cselekedni kezdtek, miközben a többi politikai szerveződés még a szövegelésnél tartott. Ok mentek el Prágába támogatni a cseh fiatalokat és a mostani államelnököt. ők voltak az első segélyszállítók a romániai forradalmároknak. És továbbra is ők a kezdeményezők. Korunk fiataljaira igazán érvényes Petőfi felszólítása: „Hazát kell nektek is teremteni! Egy új hazát, mely szebb a réginél." 4 HARANG
