Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-03-07 / 10. szám
‘Kalendárium 120 éves a Sikló A világon másodikként épült, Széchenyi István kisebbik fiának, Ödönnek a kezdeményezésére. A budai „Gőzsikló" vagy „Hegypálya" - ahogy régen nevezték - az elképzelések szerint elsősorban a várban dolgozó kormány- és udvari hivatalnokok gyors és olcsó szállítását volt hivatott biztosítani, ezért is került a 100 méteres, harmincfokos lejtőn lévő pálya alsó állomása - az indóház a gépteremmel - az Alagút mellé, míg a felső a Szent György térre. A munkálatok 1868-ban kezdődtek meg Wohlfart Henrik tervei szerint, és 1870 márciusára be is fejeződtek. A kétlépcsős, fülkékkel tagolt kocsikat a bécsi Spiering-cég készítette, s természetesen ellátták megfelelő biztonsági berendezésekkel: kötélszakadás esetén 70 centiméteren belül képesek voltak megfogni a kocsikat - szerencsére baleset soha nem történt. 1912-ben 600 000 utast szállított a Sikló, 1932-ben - amikor már busz is járt a várba - 450 000 ember vette igénybe. Többször tervbe vették műszaki berendezései korszerűsítését, mégsem került rá sor - mindvégig gőzgép hajtotta. A budapesti sikló építésével közel egy időben Zürichben és Salzburgban épült hasonló alkalmatosság. Ám míg ezek napjainkig működnek megszakítás nélkül, budai testvérük nem élte túl a II. világháború pusztításait. Az 1945-ös ostrom során bombatalálatot kapott, ezért 1946-ban lebontották. Negyven éves huzavona után, a városvédők erőteljes nyomására, végül mégis újjáépítették, és 1986. június 4-e óta ismét üzemel a turisták és Budapest szerelmesei nagv örömére. (VÉGH) fXőbánya legnagyobb könyvtárában történt az alábbi eset. egy szombati napon. Már igencsak közeledett a zárás ideje - szombatonként rendszerint két óráig tart nyitva az intézmény -, amikor egy húsz év körüli fiú és egy hasonló korú lány Egyszerű történet lépett ki a könyvtár ajtaján, kezükben nagy halom könyvvel, melyeket a ruhatár előtti asztalkára helyeztek. - Tudtam, hogy maguk lesznek az utolsók - jegyezte meg az idős, mindig mogorva ruhatáros néni. miután elvette tőlük a számmal ellátott cédulákat. - Valakinek utolsónak is kell lennie! - válaszolta a fiú egy szusszanásnyi szünetet követően. - Mit érdekli az magukat, hogy elmúlt már két óra? - zsörtölődött a néni továbbra is, miközben leemelte a fogasról a fiatalok ruháit. Láthatóan nagy erőfeszítésébe került, hogy ne vágja a fejükhöz. - Pontosan két óra van - mutatott a lány az órájára, és valóban, a mutató éppen a kettes számra ugrott. - Úgyhogy egy szava sem lehet! - nézett a nénire szigorúan a fiú. - Egyenek meg! Az lesz a leghelyesebb, ha megesznek szőröstül-bőröstül! - keserűséget kifejező mosoly jelent meg a néni arcán. - Tudják mit kívánok maguknak? Békés, nyugalmas öregséget, amilyen nekem jutott. Csak ezt kívánom maguknak, semmi egyebet... A két fiatal, talán az ezernyi buktatóval teli jövőre gondolva, erre már nem válaszolt. BODNÁR DÁNIEL 34 HARANG
