Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-03-07 / 10. szám
Debrecenben —-s—r— A címben emlíletl kincs egy aramtjÍA nyozott ezüstkan- V/ IJna, az erdélyi öt- VißSflC /•) vösség cgy'k lcgszebb XVII. századi emléke közé tartozik. Az erdélyi ötvösművészei kezdete az 1200-as évekre vezethető vissza. Brassó, Kolozsvár. Nagyszeben volt az ötvösség központja, és az itt dolgozó mesterek készítményein a román stílus jegyei tűnnek fel. Ezt a művészeti irányzatot a XV. században a gótika váltotta fel. és a mesterek elsősorban a római katolikus templomok számára állították elő a misekelyheket, és egyéb egyházi kegytárgyakat. Erdélyben a reformáció gyorsan elterjedt, és kétségtelen, hogy ennek a kálvini ága jutott túlsúlyra, mindenesetre a különböző felekezelek szabadon gyakorolhatták a vallásukat. A reformációval egy időben a reneszánsz stílus veszi kezdetét az iparművészetben, építészetben, és mert a református templomokban ettől kezdve kél szín alatt, kenyér és bor formájában osztották az úrvacsorát mindenkinek, megnőtt a kereslet az úrvacsorái bortartó kannák iránt. A szegényebb egyházközségek ónból, cserépből csináltattak vagy vásároltak kannákat, de sok helyen a gazdag földesúr, patrónus aranyozott ezüstedényt ajándékozott az úr asztalára. A szóban levő kanna eredetileg házi használatra készült, valamelyik erdélyi főúr kincstárából került előbb a nagyszalontai Toldi család, majd a cégénydányádi egyházközség birtokába. Nézzük meg közelebbről ezt a remekművet: a hengeres testű, szépen ívelt kanna talprészét indás. leveles, virágos minták cgybekapcsolódó vésett sora díszíti. A kanna két oldalára szintén vésett minták közé két antik- erem és érmeutánzatot forrasztott a mester úgy, hogy az érmek mindkét lapja látható, az előlap az edény külső falán, a hátlap a kanna belsejében. Az egyik érme Líviát, Augustus császár feleségét ábrázolja, PIETAS - magyarul: kegyelet, szeretet - felirattal. Az eredeti bronz „dupondius”-t, vagyis két „as” értékű római pénzt Kr. u. 22-23-ban verték. Az érme másik oldala nem a Lívia-pénz hátlapjával, hanem Titusz császár dupondiusának hátlapjával azonos. Vestát - a szüzesség istenasszonyának fátyolos alakját - ábrázolja, amint trónon ül, kezében palládiumot (Pallas Athéné kis szobrát), és sceptrumot (jogart) tart. Ez a Titusz bronzpénz Kr. u. 80-81-ben került kibocsátásra. A másik érem a kis-ázsiai Caria tartomány Cos városának a verete. Augustus császár uralkodásának az idejéből. A bronzpénzen levő Aszklépiosz-ábrázolás már Kr. u. 50 körül megjelenik a cosi vereteken. A balra néző Aszklépiosz-fej előtt KOION (Cos-i) görög szó, mögötte az érmet verető görög tisztviselő rosszul olvasható görög neve: HIGENAIOSZ áll. Az érem a kannába illesztés, vagy más miatt megsérült, ezért a görög szöveget lefordítani nehéz, mindenesetre az érem ábrája összefüggésben van az orvostudománnyal, mert Aszklépiosz a gyógyítás istene volt az ókorban. Az éremnek a kanna belsejében levő oldalán Lysimachosz, thrák király (Kr. e. 323-281) ezüstpénzének a hátlapja látható. Ez Paliasz Athéné pajzson ülő alakját ábrázolja, aki a kezében Niké - a győzelem istenasszonya - szobrát tartja, a pénz körirata görög nyelvű: BAZILEOSZ LISZIMACHOl. Tehát a kanna oldalába forrasztott érmék görög és római eredetű pénzek elő- és hátlapja után készült ezüst öntvények. Érthetetlen számunkra, hogy a kanna készítője miért párosította ilyen furcsa módon a különböző korú antik pénzeket. A kanna füllel átellenes oldalán fekete tűzzománcos, kör alakú mezőben M M betűt látunk, alatta pelikánt két fiókájával és 1604-es évsz.ámot. Az. edény ezen a felületen nincs átlyukasztva, az. ezüstlapot a kanna oldalára forrasztották. A szájperem mintái hasonlítanak a talp motívumaihoz, a fedőn indás koszorú helyezkedik el, a fül szépen formált szfinx alakú. Az oroszlán testű, női fejjel, szárnyakkal ábrázolt szfinx az ókorban a halál jelképe volt, ezért látunk a kanna fedelének csuklóján két domborműves ábrázolást Jézus temetéséről. Az S alakú billentőn kezében nyilat tartó Ámor, a szerelem gyermek alakú istene áll. aki a fedőn levő - hiányzó - madárra céloz. A madárnak csak a kél domború lábnyoma maradt a fedő tetején. A kanna szájpereme belül csavarmenetes, ami arra utal, hogy a billentős fedőn kívül jól záródó kupak is tartozott az edényhez, és így esetleg utazásnál is használható volt. A kanna oldalán későbbi vésett felirat olvasható: NAGY SZALONT AI TOLDI MIKLÓS ÉS KENDE ERSEBET 1808. A Toldi családnak Nagyszalontán voltak birtokai, a Kende családnak pedig a Szatmár megyei Cégénydányádon, tehát a kannát a házaspár, vagy ezek leszármazottai 1808 után ajándékozták a cégénydányádi egyházközségnek. Ki készítette ezt a remekművet? A kanna alján levő mesterjegy alapján megállapítható, hogy Gregorius Augustin, azaz Augusztin Gergely nagyszebeni ötvös. A mester mindenben követi az erdélyi hagyományokat, mert több edényt antik pénzekkel, émtekkcl díszítettek a korabeli mesterek, a zománcdíszítés is erdélyi eredetű a magyar ipannűvészetben. A cégénydányádi kanna jelenleg a debreceni Református Kollégium múzeumában, az egyházművészeti kiállításon látható. Értékét és különlegességét növeli, hogy Augusztin Gergelynek ez az egyetlen műve ismeretes Erdélyből, illetve Magyarországról. TAKÁCS BÉLA HARANG 31
