Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)

1990-03-07 / 10. szám

Ősagárd: 400 lelkes falu a gyönyörű nógrádi dombok ölelésében. A községnek nincs iskolája, postája, telefonja. Van viszont egy szakállas evangélikus lelkésze, aki a több mint 200 éves templom tövében a legmodernebb eszközökkel dolgozik. A gyülekezeti terem színpadán különleges, komputervezérlésű és egyéb hangszerek: az ifjúsági bibliakörösök ezekben a napokban rögzítik szalagra a lelkészük által komponált oratóriumot. A hivatal pedig akár egy kisebbfajta filmstúdió: videokamerák és lejátszók, vágóasztal, monitorok és különleges elektronikus csodák töltik meg a helyiséget. Győri János Sámuelt falu lelkésze, 4 gyerekes családapa, 40 éves korában szinte már legendás személyiség. () volt az, aki a 60-as években elsők között énekelt és szerzett keresztyén rockzenét: gitár és Luther­­kabát jól megfért egymással. () volt az, aki egyházi rendezvényeken rendszeresen felbukkant filmfelvevőjével, s ő volt az, akit - a megboldogult pártállam idején - sorra el kellett mozdítani állásából, más és más városba vagy faluba kellett helyezni, mert mindenhol túl jó munkát végzett: elsősorban a fiatalok tódultak hozzá. tárgya most nem a zene, ha­nem a vizuális kifejezési mód, a videózás alkalmazá­sa az egyházi munkában.- Magamról annyit, hogy papi családból származom, sokan vagyunk testvérek, s anyai ágon a 7. nemzedék vagyok, aki lelkészi szolgá­latot végez. Nagyapám, Gáncs Aladár ismert misz­­sziós lelkész volt, az egyházi ébredés ismert alakja. Em­lékszem, apám nagy hang­súlyt tett lelkészi munká­jában a szemléltetésre, talán ó'tőle örököltem ezt a hajla­momat. A nagytarcsai gyü­lekezetben egy szemléltető táblán tanította a híveket az egyházi esztendőről, a Bib­liáról vagy bármilyen fontos kérdésről való tudnivalókra. Gyerekkoromban nagyon szerettem a diafilmeket is. amelyeket hittanórákon ve­títettünk. De soha nem felej­tem el azt az élményt, amit a mozgóképpel való első talál­kozás jelentett. Nővéreim vittek el az iskolába, ahol egy szemléltető filmet vetí­tettek a palántázás rejtelmei­ről. Szinte begörcsöltem, oly nagy hatással volt rám. ami­kor megmozdult az a ker­tész... Szinte egy új dimen­zió nyílt meg számomra. A technikai dolgokba annnyira beleszerettem, hogy nem is annyira a filmet néztem a vacak falusi moziban, ha­nem állandóan a gépház felé nyújtogattam a nyakam, vagy a porszemek játékát néztem a fényben.- Hogyan kezdtél el ma­gad is filmezni?- Eredetileg apám vett filmfelvevőt, amit máris missziói célokra használ­tunk. hogy amit felveszünk, azt máshol bemutassuk. Vi­lági szóhasználattal ezt pro­32 HARANG pagandának nevezzük: a filmhíradókat az ateista pro­paganda előszeretettel hasz­nálta, az egyház viszont bor­zasztóan lemaradt a szemlél­tetésben. Mi ezen próbál­tunk segíteni. Tudatosan az első filmemet 1971-ben csi­náltam, egy rugós filmfelve­vővel vettem föl. Hanggal is elláttam, föliratoztam is. Ké­sőbb is előbb teológusként, majd segédlelkészként sok filmet készítettem: Kiskőrö­sön a gyülekezet ifjúságával filmre vittük a tékozló fiú példázatát, Békéscsabán pe­dig, egy ateista nyomorban, már sorra készítettünk olyan dokumentum- és játékfilme­ket. amelyek sok fiatalt von­zottak az egyházhoz. Rádöb­bentem, milyen remekül le­het a filmet alkalmazni az egyházi tanításban, vagy a gyülekezeti események do­kumentálására. Az utóbbi években szilveszterre min­dig elkészítem Krónika című filmemet, amely felidézi az elmúlt esztendő legfonto­sabb eseményeit. Megrázó része ennek mindig a befeje­zés, amikor azoknak képeit mutatom be. akik abban az évben haltak meg. Egy utolsó pillantással még el­köszönnek a gyülekezettől. Néhány éve a falu volt párt­­titkárának halálos ágyájjoz hívtak. Hosszan beszélget­tünk, s hiszem, élete leg­végén megtért ez az ember. Úrvacsorával megerősödve távozott el. Temetése után róla is kértem egy képet, ám a család mást nem talált, csak a pártkönyvben lévő fo­tót. Amikor aztán a Krónikát bemutattuk, az arc körül jól olvashatóan ott szerepelt az MSZMP pecsétjének fel­irata... A maga nemében ez is bizonyságtétel volt!- Falusi gyülekezetekben szolgálsz. Nem idegenked­nek az emberek a modern technikától? Nem ellenkezik ez az ő tradicionális lelkész­­képükkel?- Tapasztalatom, hogy maximálisan elfogadnak ilyennek, sőt minden kor­osztály, a legidősebbeket is beleértve, hálás ezekért az új módszerekért. Nyári könnyűzenei felsztiváljain­­kon. amit a parókia kertjé­ben tartunk, a fejkendős pa­rasztnénik is ott ülnek. A vi­deózást pedig egyfajta mo­dern biblia pauperumnak te­kintem, amint azt nemrég egy erről szóló tanulmány­ban ki is fejtettem. A bérén-

Next

/
Thumbnails
Contents