Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)

1990-03-07 / 10. szám

yLz imdjÁo^zá&rál / Korunk racionális emberét felettébb izgatja, hogy mi is tulajdonképpen az ima, hová sorolja az emberi tevékenységek között? Hová nyúlik vissza eredete? Van-e értelme annak, hogy az emberek milliói tekintetüket az égre függesztik, vagy mélyen meghajtják fejüket, kezüket összekulcsolják, térdre vetik magukat, s hangosan, vagy némán ostromolják az eget? E kérdésre keressük a választ. német nyelv, ám itt is árnyalataiban azo­nos értelmű fogalom az imádság és a ké­rés. Még a magyar imádság szóba is bclcérezzük a kérést. Az imádság tartal­ma ezek szerint elsőrendűen kérés an­nak ellenére, hogy az Újszövetség kiter­jesztette az imádság fogalmát Isten di­csőítésére és különösen a hálára. Ugyancsak az Újszövetség igazítja el a keresztyén hívőt lokális tekintetben. Az imádság helye a templom, illetőleg ama bizonyos kultikus hely. Ám Jézus megjelölése szerint a „belső kamra” is, amely egyaránt vonatkozik rejtett zu­gokra, vagy a szív mélységére. Ezzel Jézus a mindenütt jelenlévő Isten színe elé utasítja híveit. Az ősegyházban az imádság az isten­tisztelet szerves részévé vált. Nem vesz­tette érvényét a „belső kamra”, de az első keresztyének naponkénti összejö­veteleinek fontos elemévé vált. Az is­tentiszteleti imádság közösségi imádsá­ggá alakult, amelyen zsoltárok, himnu­szok, dicséretek kaptak helyet, majd a keresztyén pátriárkák klasszikus szöve­gei színezték a hívek könyörgését. Különösen bensőségessé vált az imádság az eucharisztiával, az úrvacso­rával kapcsolatban, amelyben a bűnbá­nat és bűnbocsánat misztikus átélése lett az imádság. Az a bizonyos, hogy az imádság for­mája és tartalma torzulásokon ment ke­resztül az évszázadok, különösen a kö­zépkor során. A mechanikussá vált köz* bcnjáró imádságok a reformáció dühödt kirohanásait vonták maguk után. Luther nem győzte hangoztatni, hogy az imád­ság az ember legbensőbb feltárulkozása Isten előtt. A kérést pedig meg kell hogy előzze a hit és a hála. Luther jámborsága e téren tökéletesen Biblia-orientált. Az 1522-től kiadott imádságos könyvecs­kéiben a Tízparancsolatot, mint bűneink tükrét, az Apostoli Hitvallást és a Mi­­atyánkot állította középpontba. Ezeket szánta egyéni imádságoknak. Viszont helyreállította az ősegyház gyakorlatát, az istentiszteleti, liturgikus, közösségi imádkozást. A lutheránus hagyományoknak meg­felelően a mai evangélikus egyház egyé­ni és istentiszteleti imádkozásra neveli híveit. Mindkettővel kapcsolatban vallja a hit döntő szerepét és így azt, hogy imádkozó ember soha nem veszik el. RÉDEY PÁL Csontos Jolán felvétele HARANG 23

Next

/
Thumbnails
Contents