Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-02-21 / 8. szám
‘Mint oCdott fceve... íl szenvedjük el? tett, hogy jó részük elmenekült a faluból. A többieknél, mivel a férj-apa otthagyta a mezőgazdasági termelést, a közös családi termelő munka háttérbe szorult, majd a házas nők tömeges munkavállalása miatt rövid idő alatt teljesen szétzilálódott a családok hagyományos élete. Mind nálunk, mind a többi szocialista országban. Eközben nyugaton a családok második világháború utáni újravirágzásuknak és stabilizálódásuknak az éveit élték. Az 1960-as évek második felétől a szocialista országokban a népesedési helyzet romlása, az alacsony születésszám miatt bevezetett szociálpolitikai intézkedések átmeneti javulást hoztak a születések alakulásában. Javultak a kisgyermekek családi szocializálásának a feltételei is. Közben a születések száma több nyugati országban soha nem tapasztalt alacsony szintre süllyedt, és a hagyományos családok helyett alternatív együttélési formák váltak népszerűvé. A legális házasságok stabilitása csökkent. A válások gyakorisága is nőtt. A hetvenes évek második felében, majd a nyolcvanas évek során a két régió a nyugati példa alapján közeledett egymáshoz: a szocialista országokban újabb hanyatlás mutatkozott a gyermekvállalás tekintetében, nőtt a válással lezáruló házasságok aránya és itt is elterjedtek az alternatív együttélési formák. Romló életkörülmények A magyar családok életének problémáival foglalkozó vizsgálatok egyik alapkérdése, hogy elsősorban mely tényezők határozzák meg a családok életkörülményeit. A lakáshiány, az alacsony reálbér-színvonal, a kereső munkára fordított sok idő és energia kétségtelenül negatív szerepet játszanak a családok életében. Ezek azok a körülmények, amelyek egyértelműen nehezítik vagy lehetetlenné teszik, hogy az emberek megvalósítsák családi életükkel kapcsolatos elképzeléseiket. Egyre gyakoribb, hogy sokan csak úgy tudják a vágyott életmódot megközelíteni, ha közben mind maguk, mind családi életük belerokkan. Éppen ezért a megújuló magyar társadalomban feltétlenül szükség van a csládok életkörülményeinek alapvető megjavítására. Ez azonban az ország jelenlegi helyzetében elsősorban nem szociálpolitikai vagy népesedéspolitikai, hanem gazdaságpolitikai kérdés. Az ország gazdaságának talpra állítása nélkül nincs mód az átlagcsaládok hatékony megsegítésére. Csak olyan családpolitikai programoknak van értelmük, amelyek a növekvő nemzeti jövedelemtől várják az életkörülmények általános javulását, s ebből a növekményből kívánják támogatni az egyes családtípusokat. A családok változását elemző munkákban eddig kevesebb figyelmet fordítottunk azoknak az értékeknek, normáknak, elképzeléseknek a szerepére, amelyek változása szintén hozzájárult a családok átalakulásához. Számos nyugat-európai országban, így Svédországban, Hollandiában, Svájcban vagy a Német Szövetségi Köztársaságban az életkörülmények semmiképpen sem indokolják a családok nagyfokú instabilitását és az alacsony termékenységet. Ezekben az országokban több tudós a világnézeti változásokkal magyarázza a családok problémáit. Véleményük szerint a vallás visszaszorulása után újabban megingott az emberek hite a racionalizmusban, a dolgok alakulásának kiszámíthatóságában és a szakadatlan fejlődésben is. A korábbi évszázadokon át uralkodó hit helyébe általános bizonytalanság lépett, amely tartózkodást eredményez minden elhatározástól. Ezért kerülik az emberek az életre szóló házasságkötést, s ezért félnek a gyermekvállalás kiszámíthatatlan, legalább két évtizedre szóló következményeitől. Az új világnézet nyomán a pillanatnyi lehetőségek kihasználása vált értékké, valamint a kísérletezés és az egyéni képességek. készségek minél teljesebb kihasználását ígérő spontán cselekvések. Mindent szabad? Ez a felfogás már Magyarországon sem ismeretlen, s a jövőben minden bizonnyal tovább terjed. Számolnunk kell az elkövetkező években az alternatív családi formák népszerűsödésével és azzal, hogy tekintélyes számban lesznek fiatalok, akik életük során nem kívánnak gyereket vállalni. Mivel legfőbb célunk a különböző nézeteket és magatartásokat egyaránt toleráló társadalom felépítése - bebizonyosodott, hogy csak az ilyen társadalom képes az ország egész népe számára biztosítani a haladást -, a családpolitika terén sem engedhető meg, hogy a többség véleményére hivatkozó államhatalom bármiféle kényszerítő intézkedéseket hozzon. A tapasztalat is azt bizonyítja, hogy az ilyen intézkedések hosszabb távon hatástalanok. Ugyanakkor a szabad társadalomban mód van a hagyományos családi formákhoz kapcsolódó értékek hirdetésére és követésére. Mégpedig akár egyszerűen a tradíciókhoz való ragaszkodás, a múltbeli család utáni nosztalgia miatt, akár más típusú világnézetekből következően is. így például a racionalizmusba való változatlan bizalomból, vagy az isteni elrendelésben való hitből. De a hagyományos család mellett szólnak tapasztalati tények is. A XX. században a családalapítás legfontosabb motívuma: egy férfi és egy nő úgy érzi, hogy érzelmileg oly közel kerültek egymáshoz, amikor mindegyikük számára nyereség, ha életüket összekapcsolják, osztoznak anyagi javakban, lelki élményekben, jóban, rosszban. A házasságkötéssel dokumentálják ezt az elhatározásukat kifelé, de bizonyos biztonságot nyújtanak egymás számára is a kapcsolat tartósságát illetően. És ez a biztonság az emberek nagy része számára oly fontos igény, amelyhez sokszor akkor is ragaszkodnak, ha a viszony más vonatkozásban nem kielégítő. E biztonságban jöhet létre a házastársak nagy részénél, valamint a szülők és gyermekeik között tapasztalható szolidaritás. Kialakul a családtagok érzelmi kötődése, személyiségünkbe beépülnek családunk tagjai, nem tudunk nem gondolni rájuk, nem tudjuk őket figyelmen kívül hagyni. Áldozatokat hozunk miattuk, ami nem is jelent mindig lemondást, annyira egyek vagyunk velük. Szeretetben... Az új eszmei áramlatok viszont nem értékelik a biztonságot, a partnerrel való teljes azonosulást, hanem az egyén függetlenségének értékét hirdetik. Választhatunk. Amennyiben kitartunk a hagyományos család mellett, tudnunk kell, hogy életünk nem lesz mentes a feszültségektől, a konfliktusoktól; a családtagok egymás iránti szeretete nem zárja ki közöttük az ellentéteket. Viszont meg lehet tanulni e feszültségek kezelését, oldását, akár racionális alapon, akár elfogadva Pál apostol tanítását, miszerint alázatossággal, szelídséggel, hosszú tűréssel szenvedjük el egymást szeretetben. CSEH-SZOMBATHY LÁSZLÓ HARANG 27
