Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-02-21 / 8. szám
Mint oícCott ízévé.... A család jövője Magyarországon Hosszú tűrés.4 Többször találkozhattunk az elmúlt évben „Isten, haza, család” felirattal az ellenzéki pártok gyűlésein. E hármas jelszó alkalmas arra, hogy kifejezze a szakítást a megelőző negyven év uralkodó ideológiájával és politikai gyakorlatával. Bár ez a negyven év sem volt egységes a vallással, a hazafisággal, a családdal szemben tanúsított politika szempontjából, az alapvető beállítottság mindenütt ugyanaz maradt. A kommunista hatalom minden vallást ellenséges ideológiának értelmezett; az „igazi” hazafiság kritériuma egy külföldi hatalomhoz való hűség volt, a család pedig alapjában véve mindvégig szükséges rossz maradt; nélkülözhetetlen a népesség számszerű reprodukciójában, de „veszélyes” az űj generációk szocializációja, nevelése szempontjából, mivel a szocialista értékekkel, célokkal ellentétes elképzeléseket, követelményeket ültethet el, őrizhet meg a gyermek tudatában. Éppen ezért ígéri és követeli ma az „Isten, haza, család” hármas jelszó az értékrend és a politika döntő változását. Intézmények zavarai Közben persze arra is kell vigyázni, nehogy e jelszó mostani használata a közelmúlt ideológiájának és gyakorlatának a tagadása mellett olyan viszonyok idealizált elképzelését hozza vissza, amelyeken társadalmunk már 1945 és 47 között túljutott. A társadalom az eltelt 40 év során nem őrizte meg töretlenül a szóban forgó három értéket. így illúzió azt gondolni, hogy csak felszabadításukra van szükség ahhoz, hogy az új rendszer rájuk építkezhessen. Tudomásul kell vennünk, hogy időközben az Isten, a haza és a család eszményeihez fűződő intézmények is változtak. Az egyházak közül egyesek a kommunista hatalommal való kényszerű együttműködés miatt presztízsükben megtépázva, mások népi jellegű megújulási mozgalmakkal szembesülve keresik feladataikat az új társadalmi rendben. Zavarodottság jellemzi a hazafiságra nevelő alapvető intézményt, az iskolát is, ahol egy évtizedekig megkövetelt magatartással kell szakítani és a pluralizmus, a különbözőség tolerálása mellett kell megtalálni azt, ami valamennyiünket összetart. Számos problémát vet fel a családnak mint intézménynek a működése is. A családok nagy része a korábban betöltött funkciói egy részét már csak hiányosan, csökkent mértékben tudja ellátni. Legismertebb a családok gyermekvállalásának csökkenése, de zavarok vannak a gyermekek családi nevelésében vagy a családoknak mint intim, feszültségeket oldó és kezelő közösségeknek a működésében is. Mindez azonban nem csak a magyarországi helyzetet jellemzi, s még csak nem is a kelet-európai országok sajátossága, hanem egész Európának és Eszak-Amerikának a problémája. Ebből következik, hogy a szocialista rendszer felszámolásától sem várhatjuk automatikusan a családok visszakanyarodását az 1948 előtti állapotokhoz. Csökkenő stabilitás Negyven év változásait vizsgálva találunk olyan szakaszokat a magyar családok történetében, amikor az úgynevezett szocialista átalakítás különösen erősen érvényesült. Ilyen az 1948-56 közötti időszak, valamint a mezőgazdaság kollektivizálásának évei, 1960 körül. Az 1948 előtt az ország családjainak többségét alkotó paraszti családok megnyomorítása oda veze-26 HARAhT
