Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-02-21 / 8. szám
„Nem eme! fel már A mai felnőtt társadalom nyugodt öregségének záloga a felnövekvő ifjúság kezében van. Tőlük függ a majdani nyugdíjasok békés, vagy kevésbé annak mondható öregkora. Hogyan tudnának azonban ennek eleget tenni azok a fiatalok, akiknek saját boldogságuk is veszélyben van. Ezután érdeklődve jutottam el dr. Csáki Judithoz - a Gyermek- és Ifjúságvédelmi Intézet főmunkatársához -, aki a társadalom perifériájára szorult ifjúság felemelésén fáradozik. Kiket helyeznek el a gyermek- és ifjúságvédelem intézményeiben?- A gyermek- és ifjúságvédelem speciális intézményrendszerében (gyermek- és ifjúságvédő intézetek, nevelőotthonok, nevelőintézetek, nevelőszülők) olyan gyermekek, fiatalok nevelődnek, akik többségükben fejlődésüket súlyosan károsító családi környezetből kerülnek ki. E családok a leghátrányosabb társadalmi rétegek képviselői, ahol a szegénység, az elesettség, a különféle devianciák szinte mindennaposak. Helyzetükön változtatni önerejükből képtelenek. Gyermekeik sok esetben lerongyolódva, éhesen, betegen, testi-lelki sérülésekkel, nagy iskolai lemaradásokkal nevelőotthonokban, nevelőszülőknél kerülnek elhelyezésre. Még így is lényegesen jobb körülmények között élhetnek, mint ahonnan kikerülnek. Hány gyermeket nevelnek jelenleg, s mennyi esély van rá, hogy innen kikerülve be tudnak illeszkedni a társadalomba?- Körülbelül 30 ezer gyermek él a gyermek- és ifjúságvédelem intézményeiben. Egy részük hosszabb-rövidebb gondozás után visszakerül eredeti családjába, mások nagykorúságuk elérése után - szülői háttér nélkül maradva - némi állami segítséggel kezdik meg felnőtt életüket. Sajnos nem kevesen minden gondoskodás, jó szándék ellenére is a társadalom perifériájára kerülnek, hasonlóan szüleikhez. Rosszabb esetben ún. deviánsok, jobb esetben „csak” boldogtalanok lesznek. Ezek az intézmények mennyiben funkcionálnak pozitívan? Miben látja az esetleges hiányosságokat?- A sikeres és sikertelen életutak tanulmányozása nemcsak a szociálpolitika hiányosságaira, a megelőzés gondjaira és esetlegességére, a környezet közömbösségére... stb., hanem a gyermekvédelmi intézményhálózat működési zavaraira, hiányosságaira is felhívja a figyelmet. Utólag gyakran kiderül, hogy egy nevelőotthont elhagyó, a felnőttek világába kilépő fiatalnak hányán és hányszor engedték már Zay Péter felvétele 22 HARANG
