Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-02-21 / 8. szám
Vass Csaba, az elnökség tagja a Magyar Szocialista Párt álláspontjáról Tamaska Gyula felvétele amit célul tűztek ki. Az egyházak tették föl az alapvető kérdést: vajon szabad-e erőszakkal jóra kényszeríteni az embereket? Sajnos az egyház elbukott ebben a kísérletben. A katolikus egyház akkor, amikor a pápai abszolutizmus mellett szavazott a zsinat, az ezredforduló után nem sokkal. Ez viszont előkészítette a reformációt. A reformáció feltette a kérdést: miként lehet a szabadság irányába vezetni azokat, akik mondjuk a palotarabszolgaságot választják? A presbitérium olyan intézmény, ami újabb kísérlet arra, hogy a szabadságot és a szeretetel egyesíteni lehessen. Szociológusként úgy látom, hogy ez a próbálkozás is elbukott, mert az individuum szabadságát nem tudta a közösség szabadságával összekapcsolni.- Mely pontokon látja szükségesnek az egyházpolitika átalakítását?- Nemcsak a vallásnak, az egyháznak is szabadnak kell lennie. Az államtól való teljes függetlenedés - különösképpen a kelet-közép-európai térségben - elképzelhetetlen Diktatúra után vallás- és egyházszabadságot! szágokhoz viszonyítva még elviselhető is lehetett.- Ón szerint hogyan védekezhettek volna a puha diktatúra ellen az egyházak?- Nehéz erről mások nevében szólnom. Inkább azt mondom el, hogy mi, a magunk „egyházában”, az MSZMP-ben hogyan vettünk részt az „ellenállásban”. Szembesítettük az igazságot a gyakorlattal. Azt mondtuk, hogy elolvastuk mi is a magunk „Bibliáját”, a szocialista gondolkodók eredeti téziseit, és úgy találtuk, hogy ami megvalósult, lehet ugyan jobb. mint néhány környező országban, de nekünk nem ez kell. Mi azt szeretnénk, ha az embernek méltósága, autonómiája lehetne, ha a közösség újra érték és nem bűn lenne, ha a szabadságot nemcsak „papolni" lehetne, hanem gyakorolni is. És megalkottuk a magunk „bázisközösségeit”, a reformköröket. 1986-ban hoztuk létre az első ilyen reformkort és indítottuk el a magunk mozgalmát Ez az a gyakorlat, amit a puha diktatúrával szembe lehetett volna fordítani: megkeresni a hamisakkal szemben a valódi értékeket, és ezek alapján közösségeket szervezni. Nekünk szerencsénk volt. hogy ezekhez az értékekhez és az alulról szerveződő mozgalomhoz megtaláltuk a magunk „klérusában” azokat a reformirányú vezetőket, akik végül is véghezvitték a pártállam lerombolását.- Tapasztalatai alapján hogyan látja a jövetben az MSZP az egyházak társadalmi szerepét? Hol látja az egyház helyét a társadalomban?- Ebben a zaklatott, fölgyorsult időszakban a legelemibb kérdés az. hogy kell-e és milyen politikai szerepe legyen az egyházaknak? Ezt a kérdést az egyházaknak maguknak kell eldönteniük. Ha mi ebbe beleszólnánk, illetéktelen területre hatolnánk be. Az egyházak döntsék el. hogy a papok, a lelkészek politizáljanak-e, vagy a politikán kívül kell maradniuk. Világosan kell látni, a politikának kétféle értelmezése lehetséges. Az egyik a hatalomhoz, és a hatalmon keresztül a pártokhoz kapcsolódik. Ezt én - bár egy pártnak választott vezetőségi tagja vagyok - mégis szűknek érzem. A másik értelmezés szerint a hatalom csak eszköz, és a cél a szabadság. Azt hiszem, ez a fajta politizálás mindenkié. És tetszik, nem tetszik, amikor valamelyik egyház mindenféle politizálást megtilt a papjai számára, akkor valójában csak a szűkebb értelmű politizálástól tudja távol tartani önmagát. a tágabb értelműtől nem. Mert így politizálni, véleményem szerint, mindenkinek kötelessége, különösen azoknak, akik olyan erkölcsi értékekkel is rendelkeznek, amelyek elengedhetetlenek a társadalmi és az egyéni élet szervezésében.- Ön szerint mi lehet az egyházak feladata?- Az egyházaknak nagyon fontos funkciója van. Úgy hiszem, hogy Európát az egyházak kísérletei tették igazán Európává. Azért fogalmazok így, hogy kísérletei, mert egyik kísérlet során sem sikerült megvalósítani azt. dolog, már csak a történelmi hagyományok miatt is. De az egyházszabadság elvét akkor is föl kell vetni, és gyakorlattá kell tenni. Ezt tartom az elsődlegesnek. A szabadsághoz pedig az egyháznak vagyoni függetlenséggel kell rendelkezni. Itt bizonyos ellentmondás van elv és gyakorlat között. Az elv: az állam és az egyház teljes szétválasztása. A gyakorlat: az elmúlt negyven évben az egyházak anyagilag is kisemmizett helyzetbe kerültek. Hogyan tudnak a társadalmi igényeknek és az önmaguk elé állított követelményeknek eleget tenni ilyen lehetetlen helyzetben? Új földosztást nehéz egy modem társadalomban elképzelni. De az egyháztól elrabolt ingóságokat vissza kell adni. Az épületeket, ahol tanítani lehet, ahol a rendek gyakorolhatják a hitéletüket.- Az Országos Vallásügyi Tanács decemberi ülésén kormánytervezet hangzott el, amely szerint az egyházi intézmények államosítása ugyan igazságtalan intézkedés volt, de a jogbiztonság garantálása miatt ezeket nem lehet felszámolni. Mi a véleménye erről?- Úgy látom, hogy itt szembefordul egymással a jogbiztonság és a társadalmi biztonság. A jogbiztonság ugyan fontos kérdés, de véleményem szerint a társadalmi biztonságot nem előzheti meg. Ezért a jövőben az államnak biztosítani kell az egyházak működéséhez, szociális, hitbéli és nevelői munkájukhoz a szükséges feltételeket.- Köszönöm a beszélgetést. KOMLÓS ATTILA HARANG 3
