Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-02-21 / 8. szám
Zárt kapuk, bezárt lelkek Káposztásmegyer a főváros közismert, sok gonddal küszködő mammut-lakótelepe. Közigazgatásilag a IV. kerülethez, vagyis Újpesthez tartozik, ám aki egyszer járt ott, láthatja, a régi peremvárostól minden tekintetben különálló. Köldökzsinórja gyenge cérnaszál: közlekedése, a belső városrészekkel való kapcsolata megoldatlan, a metró pedig - a nagy ígéret - egyelőre álom marad. Ha ma valahol felhuzog a vallás iránti igény, az elsősorban nem a lakótelepek közege, ahol az elemi közösségek is hiányoznak - nem alakultak még ki ahol elszigetelten élnek a családok és a világ különböző tájairól odaköltöző emberek. Ezért is lepett meg, amikor megtudtam, hogy a IV. kerületben az egyetlen iskola, ahol hittant tanítanak, a megyeri lakótelepen található. * Bizalommal és várakozással hívtam fel telefonon a Lakkozó úti iskola igazgatónőjét, aki a „hogyan kezdődött” kérdésemre lakonikusan válaszolta: őket jelölték ki erre a célra. Természetesen szerettem volna az iskola vezetőivel személyesen beszélgetni. Az igazgatónő azonban kategorikusan kijelentette, hogy vallási témában neki semmilyen mondanivalója nincs, nyilatkozni nem hajlandó. Ha mindenáron akarok róluk írni. beszéljek az atyával, aki náluk tanít. Azt azonban nem tudta megmondani, az atya melyik parókiáról jár hozzájuk. Kérdéseimet fontosnak és közérdekűnek tartom, azok a jelenlegi iskolai hittantanítás egészére szomjuhozzák a feleletet, íme a kérdések: 1. Az iskola vezetősége tudja-e, milyen a tanulók vallási összetétele? 2. Hogyan történt ’89 nyarán a beiratkozás? 3. Mi módon alakították ki a hittanórák rendjét, hogyan alkalmazkodtak az egyházak kívánságaihoz? 4. Mi biztosítja a tárgyi feltételeket? (Üres terem, fűtés, segédeszközök.) 5. Ellenségesen, közömbösen vagy segítőkészen viselkedik a tanári kar? Milyen kapcsolatban vannak a hitoktatóval, például ha a folyosón találkoznak, a teremben váltják egymást, köszönnek-e. beszélgetnek-e a pappal, a lelkésszel, meghívják-e egy kávéra? 6. A többi tanuló hogyan viselkedik a hittanra járókkal? Irigykedik, lesajnálja, csúfolja őket? S miképpen tompítja vagy élezi az újonnan kialakult helyzetet az a tanári kar, amely egy éve még iskolai pártszervezetben működött és gondolkodott? 7. Szóbakerülnek-e a hittanra járók az úttörőfoglalkozásokon? Ha igen, mi módon? 8. Az iskola vezetése akar-e építeni a hittanra járók plusz tudására, nevezetesen erkölcsi példázatokra, vallástörténeti (bibliai) ismeretekre, viselkedésre? 9. Ki jelölte ki éppen ezt az iskolát? * Miután az iskolával kudarcot vallottam, nyomozni kezdtem a hitoktató után. Nem ment könnyen. Az iskolában ugyanis csak a keresztnevét tudták megmondani, de azt nem, hogy honnan jár. Végül megtudtam a címüket. Táviratoztam, üzentem, végre egy hét után sikerült otthon találnom a - hangja után ítélve - fiatal tisztelendőt. Aki bizalmatlannak mutatkozott. „Volt már rólunk cikk, és nem azt írták, amit mi mondtunk", kezdte. „Kérem, én készséggel átadom a megírt cikket elolvasásra” - hárítottam volna a bizalmatlanságot. Kiderült, hogy a Harangot ismeri. Gondoltam. most már könnyű a dolgom. „Az eddigi lapszámok talán bizonyítékul szolgálnak hangvételünk és szándékunk tisztaságára” igyekeztem higgadtan meggyőzni. Ám az atya a következőt kérdezte: „Ön vallását gyakorló katolikus vagy csak érdeklődő?” A kérdés mellbevágón és érdemi választ nem tudtam adni. Párbeszédünk abbamaradt. Most utólag viszont (átgondoltam) felháborodásomnak adok hangot. Háromévtizedes gyakorlatom során megkérdezték ugyan, hogy MSZMP-tag vagyok-e, de ez nem volt a beszélgetés alapfeltétele. A dolog másik vetülete a jelenbe vezet. Mi történik velem - a közvetítő újságíróval - ha a szocdempárt tagja megkérdi: ön szocdem? És ha nem, hát kirúg? Ha a kisiparos megkérdi, ha a színész megkérdi, ha a hidrodinamika-tanszék tanára megkérdi... És mi történik kollégáim százaival hasonló esetben? A harmadik vetiilet pedig lapunk ökuménikus jellegéből fakad. Mi nyitottak vagyunk az emberre, aki különböző vallási közösségekbe tartozik. Én magam elfogulatlan tisztelettel szeretném közvetíteni a bánnilyen felekezethez tartozó egyén érzéseit, értékeit, erkölcsiségét. Nem is lehetek naponta más egyház elkötelezettje! Lehetek viszont olyan tollforgató, aki minden értéket elfogulatlanul közvetít. Nemcsak az ismeretlen fiatal pap viseltetett irántam fenntartással. Az idősebbek javarészénél tapasztaltam óvatosságot, amire megvolt a történelmi okuk. Most sem személyes sértés miatt teszem szóvá. Hanem azért, mert a lélek kapuit sürgősen ki kell nyitnunk, a falakat magunkban és magunk körül sürgősen le kell dönteni papként és iskolaigazgatóként, ha nem akarjuk, hogy az ország tévutakra, zsákutcába kerüljön. A változást nem várhatja másoktól az. akire a jövő nemzedék teste és lelke bizatott... És erről hallgatni - nem magánügy. SIKLÓS LÁSZLÓ 4 HARANG
