Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-02-21 / 8. szám
HARANG Családok vallási, kulturális, társadalmi hetilapja Főszerkesztő: Pethö Tibor Főszerkesztő-helyettes: Komlós Attila Kiadja a Fiarang Kft. Ügyvezető igazgatók: Németh Jenő Zlamál Dezső Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1063 Budapest, VI.. Szinyei Merse Pál u. 15. I. em. 31. Tel.: 132-0945 Szedi a Formatív Kft.. Budapest Tel.: 113-0658.113-0659, 114-2221 Felelős vezető: Deák Gyula Nyomja az Athenaeum Nyomda. Budapest • Felelős vezető: Szlávik András vezérigazgató Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalban. a hírlapkézbesítőknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelöfizetési és Lapellátási Irodában (HELIR) Budapest, XIII.. Lehel u. 10/a. 1900, közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Külföldön terjeszti a „Kultúra'' Külkereskedelmi Vállalat. Előfizetési díj: egy évre 1482,- Ft., fél évre 741,- Ft., negyed évre 370,50 Ft., 1 hónapra 123.50 Ft. HU ISSN 0865-5049 A szerkesztőség: Szerkesztő: Halász Lajos Olvasószerkesztő: Végh Béla Tervezőszerkesztők: Bertalan Anna, Korda Edit Főmunkatárs: Siklós László Meg nem rendelt kéziratot és fotót nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Címoldalon: Itt a farsang vége! (Móser Zoltán felvétele) Számunk tartalmából: A politikai pártok és a vallás II. Komlós Attila kérdéseire Vass Csaba (MSZP) válaszol (2-3. oldal) Boda László: Anyáink bevert orra (5. oldal) Illés Sándor: Ellopott jókedvünk (6. oldal) Halász Lajos: Tegnap volt bűneink ünnepe (7. oldal) Szigeti Jenő: Mire hív a Harang? (9. oldal) Siklós László: Míg Zsuzsika röfög, az élet szép (16-18. oldal) Összeállítás a családról: Cseh-Szombathy László: Hosszú tűréssel szenvedjük el?; Boda László: A feleség visszategez (26-28. oldal) Gaal Péter: Mit csinálnak a magyar mohamedánok? (29-31. oldal) Előzetes következő számunkból: Boldog lesz-e a szegények orvosa? Összeállítás a szegényekről: Lovagias szeretetszolgálat; Csak egy jó ágyat; Az utolsó szalmaszál Ásványok a Bibliában Pártok az egyházpolitikáról- Milyen tapasztalatokat szűrt le az MSZP az elmúlt évtizedek egyházpolitikai gyakorlatából?- Azt még nem mondhatom, hogy kiérlelt egyházpolitikai állásfoglalásunk van. A volt MSZMP gyakorlatát azonban nem tartjuk elfogadhatónak.- Mely pontjain ?- Alapvetően azt a politikai gyakorlatot tartom elfogadhatatlannak, amelyik az egyházi vezetést a maga szolgálatába kívánta állítani, és arra kényszerítette az egyházi vezetők egy részét, hogy szolgálója legyen a rendszernek. Semmilyen diktatúrának nem vagyok a híve, így a két világháború közötti „államosított” egyházpolitikát is rossz megoldásnak tartom. Azt is, hogy papok szentelték meg a fegyvereket. És nem értek egyet a sztálinista gyakorlattal sem. A legnagyobb probléma az, hogy az elmúlt negyven év során nem fejlődhetett, nem alakulhatott ki igazán a történelmi igényeknek megfelelő, egyházak által közvetített értékrend. Annak az értékpusztításnak, amit ez a diktatúra véghezvitt az általános, a nemzeti, az emberi, az emberek közötti, valamint a közösségi értékekben, az egyházak nem tudtak ellenszegülni! Gondolom, meg kellett volna próbálni ellenállni, de legalábbis kevésbé engedelmeskedni a kényszernek. Ennek lett azután a következménye, hogy kialakultak az egyházon belüli ellenzéki csoportok, amelyek nemcsak a való élet ellentmondásaira adott hitbéli válaszokat keresték, hanem az egyházakra kényszerített szereppel szembeni ellenállás kifejezői is voltak.- Ón, az MSZP vezetőségének tagja, az MSZMP korábbi ideológiai diktatúrájáról beszél. Mit kellett volna az egyházaknak tenniük ebben a helyzetben?- A diktatúrának két változata van: az erőszakos és a puha. Az erőszakos diktatúrát az ötvenes években éltük át. Sokkal veszélyesebb volt ennél a puha diktatúra. Szt. Hilarius Diocletiánus császárra utalva fogalmazza meg. hogy „veszélyes zsarnok ül most a nyakunkon". Nem ostorral, nem fegyverrel kényszerít bennünket és így tesz palotarabszolgává, akitől elveszik a börtön szabadságát. Miért baj az, hogy ha egy zsarnok jól tart bennünket? Mit jelent a börtön szabadsága? A börtön az ellenállásnak az intézménye, amelyben az ember megtarthatja méltóságát és védelmezheti azt. Az az igazi rabság, amikor megszüntetik a börtönöket, és a fogyasztóijólét ketreceibe zárják be az embert. Nos, ez az a fajta diktatúra, amelyikért nagy árat kellett fizetniük az egyházaknak is. „Szabad” volt valódi teljesítmények nélkül jól élni. És ezt kellett tolerálnia az egyháznak is. Ezért cserébe morzsákat kapott. Valamiféle vallásszabadságot, amely talán más or-2 HARANG