Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-02-14 / 7. szám
és a Biblia nyelve bölcsesség; égnek áll minden haja szála; vesébe lát;neki ez túl magas; siralom völgye; tenyerén hord; kétélű fegyver; aki másnak vermet ás, maga esik bele; nincsen új a nap alatt; ár ellen úszik; botránykő;; addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér; süket füleknek prédikál. Mindezen nyelvi panaleknek megvan a német megfelelőjük szinte ugyanúgy, mint a mi nyelvünkben. Sok személynév is hasonlóan melléknevesült (Matuzsálem, Benjamin, Noé), a magyarban egyéni lelemény Kainszavának továbbélése: kaján. Bibliai nyelvi-fogalmi-képi közös hagyatékunk, hogy: kisírjuk a szemünket; azt sem tudjuk, hogy melyik a bal kezünk és melyik a jobb; véka alá rejtjük a tudásunkat; gyöngyöt szórunk a disznók elé; hogy utolsókból lesznek az elsők és elsőkből az utolsók; hogy a homokra építünk - ha könnyelműek vagyunk és levegőbe beszélünk - ha hiába szólunk. Közös tapasztalatból fakadó tanácsként mondjuk gyermekűnek, hogy adja meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené, és - legyen hű mindhalálig. Közös keresztyén örökségünk, hogy minden magyarázat nélkül tudjuk, ki Dávid és Góliát, Sámson és Delila, Lót és Lucifer és honnan lett Saulusból Paulus vagyis Pál; mire gondolunk, ha eltévedt bárányt emlegetünk, vagy hegyibeszédnek nevezünk egy szónoklatot, s hogy miért kötődik Júdás nevéhez a hazug csók és Tamáséhoz a hitetlenség, és miért hétpecsétes a titok... Mózeskosár, siserahad oldalborda Európai kultúránk közös hazájában vannak persze sajátos szegletek: a bennük rejlő különösséggel, magyaros sajátosságok azonban éppen a fordítói értelmezés és megoldás különbözőségeiből fakadnak. A lutheri Bibliában a gyermek Mózest egyszerűen kihúzzák a vízből, a magyarban úgy lelnek rá, hogy kosárban fekszik. Ezért létezik magyarul mózeskosár, németül nincs. Mármint a szó. A Sisera nevű tisztnek is köznyelvi dicsőség jutott a magyarban: a siserahad, amely - a sáska szavunkra sandít a hadvezér neve - mindent, amit lát, fölfal, többnyire gyermekek vagy mellőzhető venégek. Nincs meg a németben az a szép biblikus kifejezésünk, hogy pusztába kiáltott .^.Luther Bibliájában ez áll a helyén: eine Stimme eines Predigers in die Wüste: ez a bonyolult, nehézkes fordulat hogyan is válhatott volna zengő szóvá? (S milyen szép a magyarítása a fogalomképnek: a sivatagból — puszta lett!) Előfordul, hogy ugyanannak a szónak az absztrahálási iránya eltér a két nyelvben. Például oldalborda, amelyből az Úr Adámnak megalkotta Évát, magyarul a feleség kedveskedő - enyelgő körülírása. Egy sóhajnyi utalás sincs benne a német Rippenstück mellékjelentésére, miszerint ez a (hamiskás) Éva - az intim barátnő megnevezése. Magyar manna A magyar fordítás egyediségéből adódóan olyasmi is elhangzott a magyar papok szájából, s vonult be a magyar nyelv fogalomvilágába, ami tulajdonképpen abban a formában nem is szerepel a Szentírásban. Félreértés például, hogy ott. ahol héberül man hu olvasható, magyarul új szó, s vele új fogalom született: manna. Azt a táplálékul az égből hulló valamit jelentette, ami nyelvünkben - kifejezésként - elvont tartományba emelkedett, így: égből hullott manna, vagyis a könnyen, ellenszolgáltatás nélkül ölünkbe hullott jó. Toldalék- és ragtapasztó („agglutináló”) technikájú, egyetlen múlt idővel boldoguló, a személytelen formáktól (passzívum, konjunktívusz) viszolygó finn-ugor nyelvünk, s e nyelvi közegben megmutatkozó szellemünk (agyunk) így programozódon át - szókincsében, szókapcsolásában, gondolatvilágában - európaivá. S ebben hatalmas szerepet töltött be a keresztyénség és a Biblia nyelve. ÓDÓR LÁSZLÓ HARANG 23
