Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-02-14 / 7. szám
Kétségek az egységről Mi választ el és milyen mélységben? Január harmadik hetében az idén is megtartották a hagyományos ökumenikus imahetet, amelyen a különböző egyházak, felekezetek vezetői és hívei a keresztények egységéért imádkoztak saját és egymás templomaiban. Napjainkban, amikor társadalmunkban egyre jobban eluralkodik a békétlenség, az elégedetlenség, a közöny, amikor egyre inkább a széthúzó erők kerülnek előtérbe, különös jelentőséggel bír minden egységre, összefogásra sarkalló törekvés. Az egység lehetőségét, esélyét latolgatva, az imahét alkalmából az Új Ember katolikus hetilap kérdést intézett a testvéregyházak képviselőihöz: „Mi választ el minket egymástól?” A kérdésre Hafenscher Károly ny. evangélikus lelkész, teológiai tanár, a Lelkipásztor c. folyóirat szerkesztője; Szigeti Jenő lelkipásztor, az adventista egyház sajtóosztályának a vezetője; és Köntös László református lelkész, a Reformátusok Lapja szerkesztője válaszolt. Ezekből idézünk összeállításunkban, kiegészítve a véleményeket Lukács Lászlónak, az Új Ember főszerkesztőjének elgondolkodtató soraival. ...Tapasztalatom szerint, sok jogos, de sok beidegzett, ma már jogtalan előítélet él híveinkben, családjainkban: a lutyiknak nevezett evangélikusok és a pápistáknak gúnyolt katolikusok között. A másikban nem partnert vagy testvért, hanem ellenséget látnak, akitől félni kell, de legalábbis óvatosan távol kell tartani magunkat. Ez az „ellenségkép” nem valósághű. Rajzolt fantomkép, vagy gúnyos karikatúra - mégis sokakban él még ma is. A kizárólagosság igénye szinte minden felekezetben él: „az igazi azért mégis mi vagyunk” - „nyomokban a keresztény éle^megnyilvánulásai is fellelhetők”- ilyen véleményeket ismerünk mindkét oldalon... ...Vannak tehát elválasztó különbségek, de most az imahéten mégis arra kell rácsodálkozni, mennyi a közös kincsünk, mennyire egy családhoz tartozunk mi távolra szakadt testvérek, akik „ugyanazon Krisztus alatt akarunk élni”, hogy névadó hitvallásunk, az Ágostai Hitvallás előszavát idézzen]! Tény, hogy előbbre vagyunk, mint akárcsak egy emberöltővel ezelőtt gondolni merészeltük volna, de még jóval hátrább, mint közös Urunk akarja. Ezt a hátrányt kell „ledolgoznunk” most is, hogy a különbségek ellenére kiengesztelt testvéri közösségben éljünk együtt, föl nem adva sajátosságainkat, de nyitottan a testvér felé. HAFENSCHER KÁROLY A hamis egység rémképe ...Föltétetett a kérdés: mi a keresztény/keresztyén egység legnagyobb akadálya. Véleményem szerint a pozitív önmeghatározás gyakori hiánya. Ha a felekezeti öntudat a másikra nemetmondástól várja önerősítő és énképjavító injectóit, akkor beindul egy végeláthatatlan, önkiüresítő és öngerjesztő folyamat... ...Ha a keresztény/keresztyén egyházak önmeghatározása a tagadásra épül, akkor valójában kezeink között mállik szét eredetileg kijelentett/fölismert hitigazság, mely által lettünk azzá, akik vagyunk. Ha az önértelmezésre törekvés jellegadó gesz-24 HARANG
