Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)

1990-02-14 / 7. szám

Borsos Miklós

Életének 84. esztendejében elhunyt századunk magyar képzőművészetének egyik meghatározó egyénisége, Borsos Miklós szobrász, grafikus, író, tanár.

1906-ban született Nagyszebenben, ősei székelyek voltak. Szülővárosában kezdte, majd Győrben folytatta iskoláit, s e városban fordult érdeklődése az alkotóművészet felé: aranyműve sséget, vésnökséget tanult. Olaszországi, majd franciaországi tanulmányútja meghatározó volt művészi szemlélete, stílusa kialakításában - a Mediterránom kultúrája lett egyik éltetője alkotásainak. Szeretett Bábájának tájait varázsolta később híres tihanyi házának kertjébe, ahol feleségével az év nagyobb részét töltötte. A magyar szellemi élet jelesei fordultak meg itt. pályatársak, írók, költők, zenészek — sokuknak formázta kőbe portréját, örökítette meg érmén arcmását, tanúságát téve érzékeny emberismeretének.

Festőnek indult — 1932-es első kiállításán a Nemzeti Szalonban még festményeit és rajzait mutatta be - ám érdeklődése hamarosan a kőszobrászat, később a kisplasztika és az éremművészet felé fordult. Festészeti tanulmányait egyéni hangvételű rajzaiban, klasszikus egyszerűségű rajzaiban, könyvillusztrációiban kamatoztatta. S azokat az élményeket, emlékeket, gondolatokat, amelyeket a képzőművészet eszközeivel nem lehetett kifejezni, könyveiben írta meg.

Alkotótevékenysége mellett 1946-tól 1960-ig az Iparművészeti Főiskolán tanított. Számtalan jelentős hazai és külföldi elismerésben részesült. Kiállításai művészeti életünk hosszú ideig emlegetett, kiemelkedő eseményei voltak.

Egyszerűség, végtelen harmónia, nyugalom, tisztaság árad műveiből, monumentális kőszobraiból éppúgy, mint rézdomborításaiból, grafikáiból. Európai kitekintésű, mégis ízig-vérig magyar művész volt.

„A szobor a tökéletesség egyetlen pillanatát örökíti meg" - mondta Oscar Wilde. Igazságára emlékezhetünk, amikor Borsos Miklós művei előtt állunk.

(V.B.)

(A művész munkásságának ismertetésére visszatérünk)

16 HARANG