Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)

1990-02-14 / 7. szám

Tizenhét ágú a hit, a csillag

Lángost, pogácsát esznek, sört isznak, kávét isznak, cigarettáznak, vécére mennek, vonatra várnak, a sínek közé szaladnak, testi szükségleteiket elégítik ki a kelenföldi pályaudvar utasai a mocskos utcai bódéknál, a zsúfolt teremben, a zajos, büdös, kopott épületben. Fáradtan, elnyűtten, utcai ruhában is piszkosan, borostásan, spiccesen, hunyorogva, náthásán, köhögve, krákogva álldogálnak.

Van-e itt lelki szükséglet? - nézek az arcokra. A válasz nyilvánvaló. Ha igen, akkor az nagyon mélyre van ásva ezekben az emberekben, s legföljebb, otthonukban, ünnepnapokon jön elő.

Innen egyenest az Ildikó térre megyek, pár perces gyalogút. Beszívnak a tízemeletes paneltömbök. Köztük kicsiny tér, azon a házakhoz képest alacsony, furcsa alakú épület. A ködös téli estén, a sötétben magamtól rá se jönnék, hogy templom az. Csak azért tudom, mert ide jöttem. Tornya nincs, a bejárathoz nem mutat nekem irányt az élére állított kocka. Fény nem szűrődik ki bentről, ajtó-ablak rejtve marad. A hideg fémlemez sem hívogat.

Pedig templom ez, 1981- ben épült, református. A lelki szükség nyilvánvaló. Csak fel kell tárni.

Kálmán Péter lelkész negyed hattól ér rá, 25 percig. Bosszankodnom kellene

emiatt, de azt hiszem, nincs igazam. Örüljek annak, hogy ennyire elfoglalt, hogy a hitbéli tennivalók miatt be van osztva az ideje. Hamarosan megérkezik Váradi Ferenc gondnok is, és együtt mondják el az építés történetét.

Kelenföld valamikor egy gyülekezet volt, temploma a Fehérvári úton állt. A negyvenes évek végén kettéváltak, akkor Külső-Kelenföld néven önálló gyülekezetté formálódott ez a rész. Ma hozzájuk tartozik a Tétényi úttól kifelé eső terület, továbbá Őrmező, Gazdagrét és Farkasrét alsó része.- Egy iskolában kezdtük a gyülekezeti munkát - mondja a gondnok. - Az államosításkor onnan kiraktak, akkor megvettünk egy kovácsműhelyt a Bartók Béla úton, átalakítottuk, abban voltunk a hetvenes évek végéig. Ott zajlott a hitoktatás is, nyolc csoportunk volt, és sokan kitartottak mellettünk a nehéz időkben. 1979- ben a Belügyminisztérium ki akarta sajátítani azt a területet, de amikor megtudták, imaház működik ott, elálltak a szándékuktól. Az akkori lelkipásztor azt tervezte, a katolikusokkal közösen építik föl a templomot, mert nekik is volt a közelben egy romos épületük. Végül úgy döntöttünk, hogy inkább eladjuk azt a telket és kinéztük az Ildikó teret.

— Hogy kaptak engedélyt?- Sokat akadékoskodott az Állami Egyházügyi Hivatal. húzta az időt, de mi nem törődtünk vele, javában alapoztunk, titokban. Aztán végre megkaptuk...- Honnan volt pénzük?- A telket jó áron adtuk el, de érkeztek adományok is.- Ki tervezte, s miért épp ilyen lett?- Dr. Szabó István Ybldíjas építész tervezte, ő csupa modem épületet álmodott.- Igen, ez a mai napig vitatott - vág közbe a lelkész. - Az egyik embert azonnal magával ragadja, más pedig idegenkedik tőle. Ha megnézi, a sátorjelleg dominál, ahogy a Bibliában is szerepel Mózes sátra... ez a forma a fölfelé törekvés szimbóluma. Igaz, hogy más jegyek, így a kálvinizmusra jellemző vastag fehérre meszelt falak viszont hiányoznak... Tavalyig kívülről semmi nem hirdette, hogy ez templom.- És most?- Felszereltettük a kálvinista csillagot - mondja a gondnok. - Vörösrézből készült, tizenhét ágú, megszámolhatja. Nappal jól látni.- Mennyibe került az építkezés?- Ötmillió forintba. Ebben benne vannak a svájci, holland, venezuelai egyházak adományai is. Pár éve a holland hívek küldtek még egy villanyorgonát és két erősítőt.- Hogyan kezdték építeni a templom után a gyülekezetét?- A magja megvolt a régi Kelenföldön - mondja a gondnok 670 családdal volt kapcsolatunk a hetvenes évek végén.- Na és az új lakók ezrei? A lakótelepek?- Én nemrég vagyok itt. De az évek során végiglátogattuk a lakótelepeket - mondja a lelkész. - Gazdagréten „hívogattunk” is, becsöngettünk a családokhoz.- Hogyan fogadták az emberek?- Általában rendesen. Mondtuk, kik vagyunk, jöttünk hívogatni. Volt, aki azt mondta, ő katolikus, a másik ateista, vagy valamilyen szekta tagja, de találkoztunk reformátusokkal is.

A lelkész plakátot tesz elém, amelyen közük, a gazdagréti közösségi házban mostantól istentiszteletet tartanak.- A református egyház ma is az ébredési mozgalomban él - magyarázza a gondnok. - A legnehezebb politikai korszakban is folytattuk a munkánkat, ifjúsági csoportjaink voltak, amit nem tudtak teljesen szétverni, egy részük ma itt a derékhad. Mások, az igaz, hátat fordítottak egyházunknak, mert másképp nem tudtak volna karriert csinálni.- így igaz, a negyven év hatása nem múlik el egykönnyen - teszi hozzá a lel-HARANG 17