Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)

1990-02-14 / 7. szám

Az új magyar szellem péld

MÁRTON ÁRON EMLÉKEZETE

H. Lukácsovits M. festménye

erről tanít. Bérmaútjai alkalmával azonban nemcsak a vallási kérdésekre tér ki, hanem a világi eseményekre is. Körleveleiben szól a keresztény felelősségről, a kommunizmusról és a fasizmusról, s megfogalmazza a demokrácia feltételeit. Szóban és írásban határozottan tiltakozik a romániai zsidóság deportálása ellen.

S miután, 1944 őszétől az új román kormány egyre erőteljesebben lép fel az erdélyi magyarsággal szemben, hivatalos levélben fordul a miniszterelnökhöz: „A román fennhatóság alatt élő magyarság helyzete nem felel meg azoknak a nagy erkölcsi követelményeknek, amelyet az Egyesült Nemzetek alapokmánya a békés együttélés rendező elveiként megjelölt (1946).

Vannak olyan - korábban történelminek nevezett - személyek, akik az idő múlásával egyre kisebbnek tűnnek, - másokat viszont lépten-nyomon igazol a

történelem.

Márton Áron gyulafehérvári püspök alakja egyre nagyobb és vonzóbb, s még napjainkban is csak alig-alig éri utol a felgyorsult történelem. Magatartásának példája - ahogy életében is - ma is túllépi a felekezeti-világnézeti határokat. Ezért mondhatta a Márton Áron Társaság - püspökké szentelésének 50. évfordulója alkalmából rendezett - emlékülésen Pozsgay Imre, hogy „éppen nyitottságával, gondolatainak emberségével, hitének mély megélésével és sorsvállalásával olyan példát ad, hogy mindannyian kapcsolódhatunk hozzá”.

Talán ezért sem lepődhetünk meg a Várszegi Asztak püspökkel készített interjú (Új Ember, 1989. dec. 16.) címén: „Márton Áron - új magyar szent?” - A kérdés nyomán azonban föl kell idéznünk csak az erdélyi havasok tisztaságához mérhető életét és tanítását.

Márton Áron 1896-ban született Csíkszentdomonkoson, egy székely földműves család gyermekeként. Váratlanul, de tanúságtevő élete a bizonyság, hogy nem felelőtlenül, a papi hivatást választja. S már fiatal papként, a kolozsvári egyetemi lelkészkedés idején megmutatkozik kiváló szónoki és szervezői képessége, amely később rendíthetetlenséggel párosul. *

Korán elkezdődő közéleti szereplése sohasem volt elválasztható lelkipásztori célkitűzéseitől. Ahogy a népnevelés ügye - melyet az „Erdélyi Iskola” c. folyóiratban is szolgált - a kereszténységre való neveléssel, a népmisszióval is összefonódott. Egyik, a 30-as években megjelent írásában így fogalmazta meg a katolikus egyház nemzetfenntartó szerepét:

„Támasz nélkül, sőt ellenséges szándékok, elnyomó törekvések között egy faj megmentésének történelmi feladatára hivattunk. Erőnk a lelkesedés. És ez mindenható! Ha a lerongyolódott magyar értelmiség, a tizenöt év nélkülözéseivel megkínzott tanár- és tanítótestülettel az élen felismeri hivatását, ez a csupa rongyos, de lázasszemű kis csapat a világ egyetemes borulatában is olyan keresztény életet fog itt felszítani, hogy nincs az alvilágnak az a vihara, amely be tudja kormozni, s egy népet oly mélyre vert ezerágazású gyökérzettel fog megkötni, hogy apái földjéről sem történelmi földindulások, sem gonosz szándékú politikai szelek nem tudják eltépni.”

Szemléletmódjára mindvégig jellemző volt az ökumenizmus. 1939-ben, püspökké szentelését követő ünnepi beszédében is

Egy régi kép. Középen a fiatal i.Márton Áron

8 HARANG