Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-02-14 / 7. szám
<epe A kommunisták erőszakos ateizmusa az egyház létét is fenyegeti, amit jelez a görög katolikusok unióra kényszerítése az ortodoxiával. Márton püspök ezt sem hagyja szó nélkül. De ahogy nő a népszerűsége, annál inkább növekszik az állami hatóságok gyűlölete. 1948-ban letartóztatják, s három évig vizsgálati fogságban tartják. 1951-ben életfogytiglani börtönbüntetésre ítélik. 1955-ben szabadul. Mikor Gyulafehérvárra visszatér, a kol laboránsokból már megalakult a békepapi mozgalom. Papjainak többsége azonban hűséges, s a nép lelkesen ünnepli. Ez ismét felkelti a hatóságok figyelmét: 11 évre háziőrizetbe kerül (1956-67). ami csak König bécsi bíboros érsek romániai látogatása alkalmával ér véget. Bérmálásai szinte diadalutak. Mivel a hívek nem bíznak a hatóságokban, „testőrgárdákat” szerveznek a védelmére. Most már az állam megengedi neki, hogy külföldre utazhasson. így tud részt venni az 1969-es Püspöki Szinóduson. 1974-ben ugyancsak Rómába megy, ahol fontos tárgyalásokat folytat. Egészségi állapotára való tekintettel, püspöki működésének 42. évében. 1980-ban a Szentatya felmenti az egyházmegye kormányzása alól. Ugyanebben az évben, súlyos szenvedés után hal meg. A gyulafehérvári székesegyház kriptájában helyezik örök nyugalomra. Életét talán azokkal a szavakkal jellemezhetjük a legjobban, amellyel a „Hitel” című kolozsvári folyóirat méltatta, még püspökké szentelése idején: „Egy nemzedéket nevelt fel, s az ősi Csíkból hozott kemény hitével, szellemi és erkölcsi magatartásával példája az új magyar szellemnek, s munkálója egy új magyar életnek." Hogy ez most is, nekünk is megvalósítható példakép lehessen, nemcsak azt kell megtennünk, amit lehet, hanem - valóban Márton Áron szellemében - azt is, amit kell. GICZY GYÖRGY „Hasonló a mennyeknek országa azon emberhez, ki jó magol veteti földjébe. Amikor pedig aludtak az emberek, eljött az ő ellensége és fölül konkolyt vetett a búza közé és elment." (Máté, 13,24-31.) Az évközi ötödik vasárnapra szól a búza és a konkoly példabeszéde. A magyarországi egyházak és felckezetek vezetői nyilatkozatot fogalmaztak meg az időszerű egyházi és társadalmi kérdésekről. Céljuk a közös álláspont kidolgozása volt. Kilenc egyházi és felekezeti vezető kinyilvánította azt a nézetét, hogy az egyházak és a felekezetek tartsák távol magukat a politikai pártharcoktól. Ugyanakkor elvárják, hogy a pártok se avatkozzanak be az egyházak belső életébe, miként az egyházak is tiszteletben tartják a pártok belső ügyeit. A nyilatkozatban megfogalmazódik a megdöbbenés, hogy különböző politikai csoportosulások „ökumenikus istentiszteleteket” rendeznek. Felhívják a lelkészeket, hogy a politikai csoportok által kezdeményezett „istentiszteleteken” ne vegyenek részt, mivel az ilyen alkalmak politikai visszaélésekre adnak lehetőséget. Néhány nappal a nyilatkozat után a különböző vallásfelekezetekhez tartozó hét lelkész visszautasította az egyházi vezetők nyilatkozatát. Lehangoló és elkedvetlenítő a hét elégedetlenkedő szövege. Legkevesebb három okból. Az első a lelkészek szövegének írását illeti. A hívő emberek felfogásával merőben ellentétes stílust. Az argumentum ad hominem, az embert megcélzó vádaskodás rossz emlékű gyakorlatát. Mert mit is állítanak többi között? Nem azt igyekeznek elemezni, hogy az egyházak és felekezetek milyen szerepet töltsenek be a politikai közéletben, hanem - sajnos a mai pártviták gyakorlatának szellemében - az ellenvéleményen lévők emberi tisztességét támadják, a megtévesztésül koholt rágalom ragacsos gyanúsítgatásával igyekeznek bizalmatlanságot kelteni. A hangnem és á beállítás aligha méltó egyházi emberekhez és veszélyes utakra vihet, ha most egy csoport akar ítélkezni a hiteles és az úgynevezett együttműködő személyek fölött. „Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek” - olvasható Lukács evangéliumában. A második ok a parlamenti mandátum megszerzésének ál nem gondolt értelmezése. Az egyházak mélyrehatóan vizsgálják a lelkipásztorok politikai szereplésének bonyolult ügyét. A katolikus egyház tiltja papjainak részvételét a gyakorlati parlamenti munkában. A többi egyház és felckezet hajlik arra a megoldásra, hogy élesen elkülönítse a lelkészi hivatást a képviselőségtől. Vagyis, hogy a kettőt egy időben, egyszerre ne lehessen folytatni. Mert mit szólnának a hívek, ha lelkészük elkötelezi magát valamelyik pártnak? És sarkosítva az ügyet: képzeljük el, hogy egyetlen választókerületben jelöltetné magát egy református, egy evangélikus, egy izraelita, egy adventista, egy baptista lelkész — a katolikus plébánosról most ne beszéljünk. És mindegyik más-más pártnak a színeiben. A már eddig is túlzottan megosztott magyar társadalomban hová vezetne, ha az egyházi emberek is egymás ellen lépnének a választási ringbe? Végül a harmadik ok. Nehezen választható el az egyes egyházi vezetők ellen indított támadás, az egész egyház, illetve felekezet lejáratásától. A vallásos, de nemcsak a vallásos emberek az egyházakat tekintik a társadalom legszilárdabb intézményeinek. Azon egyszen! okból, hogy az egyházak nem tehetők felelőssé a súlyos gazdasági válságért, az inflációért. A törvénytelenségekért, a szegénységért. Az egyházak a legnehezebb időkben is igyekeztek fenntartani a hitet és közvetíteni a valláserkölcsi értékeket. A közvéleménykutatási jelentések szerint az emberek leginkább az egyházakban bíznak. Éppen azért, mert az egyházak elhatárolják magukat az egyes politikai pártoktól, de ugyanakkor a társadalmi életben jelen vannak. Ezért tanácskoztak az ellenzéki kerekasztal képviselőivel és ezért fejtik ki saját tanításaik alapján álláspontjukat. Az egyházakon belüli széthúzás szítása ma társadalmilag ártalmas. Nem szabad konkolyt vetni a búza közé. HARANG 9 PETHŐ TIBOR Búza és konkoly
