Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)

1990-02-14 / 7. szám

Keresztény értékek nélkül nincs megújulás A Magyar Katolikus Püspöki Kar nyilatkozata A Katolikus Püspöki Kar nyilatkoza­tában nyilatkozatában mindenekelőtt megállapítja, hogy az egyház az el­múlt évtizedben „intézményeitől megfosztva, vallási életében korlá­tozva és meggyengítve, olykor hibá­kat elkövetve”, „nyilvánosan” ugyan nem hallathatta szavát az egész nem­zetet érintő „súlyos társadalmi kér­désekben”, mégis jelentős szerepet játszott azzal, hogy „az emberi sze­mély méltóságának, az örök igazsá­goknak és értékeknek őrzője és vé­delmezője volt”. Hazánk most „elindult a demok­ratikus jogállamiság megteremtésé­nek útján”. Az egyház, amely benne él a társadalomban, prófétai küldeté­sének tekinti, hogy az evangélium alapján „irányelveket”, „értékítéle­tet” adjon, a „konkrét kérdésekben pedig gyakorlati útmutatással” szol­gáljon. A püspöki kar ismét nyomatéko­san kijelenti, „hogy az egyház intéz­ménye független akar lenni a politi­kai pártoktól. Tiszteletben tartja az állam autonómiáját, de azt is elvárja, hogy a politikai hatalom szintén tartsa tiszteletben az egyház autonó­miáját és biztosítsa számára azokat a feltételeket, melyek szükségesek Krisztustól kapott küldetésének ma­radéktalan teljesítéséhez.” Azok mellé áll, akik fajuk, nyel­vük miatt hátrányos helyzetben élnek vagy a társadalom peremére szorul­tak. „Síkraszáll a szegényekért, idő­sekért. magányosokért, betegekért, a megfogant, de még anyjuk méhében halálra ítélt magzatokért.” Arra buz­dítja híveit, hogy vegyenek részt a társadalmi életben, kapcsolódjanak be a nemzet életének „felelős és tu­datos alakításába” és „csoportokba szerveződve érleljék ki, fogalmazzák meg, a közéletben is képviseljék a keresztény elveket”. A nyilatkozat megállapítja, hogy a közjó előmozdítása, a megfelelő életfeltételek biztosítása minden ál­lampolgár számára közös társadalmi feladat. És itt nemcsak az élet fenn­tartásához szükséges anyagi javakról van szó, hanem arról is, hogy min­denki megtalálhassa életének értel­mét és kiteljesíthesse „önmagát” val­lási, keresztény értelemben is. Az állampolgárok szabad válasz­tásokon döntenek a politikai rend­szer kérdésében és jelölik ki a veze­tőket. „Őszintén reméljük, hogy a közélet irányítói mindig a nemzet, a nép szolgálatába fogják állítani ere­jüket, s nem egyéni vagy csoportos privilégiumok megszerzésére vagy fenntartására törekszenek.” A nép érdekeit előmozdító politi­kát „csak tisztességes eszközökkel, önzetlen, becsületes, tiszta erkölcsű emberekkel lehet kialakítani”. Nem­zetünk csak akkor tud felülemel­kedni az elmúlt évtizedek okozta „emberi és erkölcsi károkon”, hogy ha „erkölcsösebb, becsületesebb, igazságosabb emberi talajra, az érté­kek szilárd alapjára építi fel az új, igazi demokráciát”. A közjó szolgálata magában foglalja a közéleti és politikai tevékenységet is. Az Egyházi Törvénykönyv megtiltja a papság számára „a közhatalom gyakor­lásában való részvételt” - hangoztatják ismételten a püspökök. Ezért nem lehetnek tagjai politikai pártoknak, nem lehetnek képviselők a parlamentben vagy tanácstagok bármilyen helyhatósági szinten. Ez a keresztény világi hívők dolga. „Buz­dítjuk tehát azokat a híveinket, akik­nek tehetségük és hivatástudatuk van a politika nehéz, de nemes tevékeny­ségére, hogy felkészülten, önzetlenül az egész társadalom javára vállalják el a nemzet közösségének szolgálatát a poltikai életben való részvétel által.” A hívő embernek - figyelembe véve az egyház tanítását - magának kell el­döntenie, hogy melyik párt tagja lesz. „Csak olyan pártnak lehet tagja, ame­lyik igazán a közjót szolgálja, bizto­sítja az egyház szabad és hatékony mű­ködését, maradéktalanul képviseli az erkölcsi értékeket, az igazságosságot, a szabadságot, és a teljes emberi sze­mély méltóságát.” „A szabadságot - szól tovább a fi­gyelmeztetés - nemcsak a totalitárius diktatúra nyomhatja el”, de veszélyezteti, „eltorzíthatja a szélsőséges liberalizmus is.” ,,A keresztény ember nem teheti ma­gáévá azt a felfogást, amely kétségbe vonja vagy tagadja a maradandó erkölcsi értékeket, és mindent a maga egyéni vagy csoportérdekeinek rendel alá, a személyi vagy erkölcsi értékeket magánügyként kezeli és a társadalmi életben nem bizto­sítja védelmüket.” Az egyház „felhívja a figyelmet a keresztény világnézet programszerű vállalásának jelentőségére is”. „Örömmel üdvözli mindazokat, akik olyan pártokat támogatnak, amelyek a Szentírás emberképe alapján a teremtett és megváltott ember szolgálatát helye­zik célkitűzéseik középpontjába és ké­pesek arra. hogy ennek megfelelően valóban hatékony és konkrét gazdasági, politikai programot dolgozzanak ki.” Az ilyen értékek az európai keresztény örökségben gyökereznek és közelebb visznek Európához. „A keresztényeknek jó példával kell elöljámiok abban, hogy „hazánkban a versengés és féltékenység, a pártosko­dás és az egymás elleni harc helyett kiengesztelődés szellemében építsük szabadabb és - reméljük - boldogabb jövőnket.” ,A magyar katolikus egyház ezer éve Szent István-i alapokra épült és hűen szol­gálta nemzetünk életét. Társadalmunk mai megújulása nem képzelhető el a keresztény értékek nélkül.” 6 HARANG

Next

/
Thumbnails
Contents