Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-01-03 / 1. szám
9\[agy famííiáfj Paget János vezető réteget, s a népet, megfigyelte uraink gőgjét, társadalmunk roppant ellentmondásait, szellemi górcsöve alá helyezte a nemzeti jellemet, észrevette a repedéseket a nemzeti tudat falain, keresztüi-kasul fölforgatta, megforgatta a magyar lelkiséget, följegyezte nemzeti erényeinket, nem volt rest ábrázolni - angol főúrként - osztályainkat, osztálytársadalmunkat és művével (Hungary and Transylvania) mármár kézen fogva bevezette a magyart az angolszász világ köztudatába. Munkáját a nagy forradalmi átalakulások színhelyén, valamennyiünk Párizsában írta meg, mikor az özveggyé vált Wesselényi Polixéna már a felesége volt. Magyarrá vált? Megtagadta angol voltát? Ilyet soha nem olvstam tőle. Át lehet-e lépni egyik nemzetből a másikba? Ezek mélyebb kérdések. Nem tudom. Arról sem olvastam, hogy magyarnak vallotta volna magát. Magyarsága sejtelem volt, amely talán a tudatig is elhatolt. Mindenképpen magyar célokért élt. Munkája, amellyel ha nem is berobbantunk, de bekéredzkedtünk az európai népek közé, az angolszász világtudatba, először angol nyelven jelent meg, ezt több angol kiadás is követte, másodszorijaiét nyelven kétszer, Amerikában ugyancsak kétszer adták ki, s végül a műből válogatott legteljesebb magyar kötet Budapesten is napvilágot látott, közel százötven esztendővel az eredeti angol kiadás után. Csoóri Sándor írja, hogy a nemzet közös vállalkozás. John Paget 1847-ben magyar honossá vált, magyar országlakossá, házat vett Kolozsvárott, kastélyt építtetett a Tordához közeli Aranyosgyéresen, máshol is vásárolt erdélyi földrészeket és testestől-lelkestől részt vett ebben a „közös vállalkozásában, az unitárius egyház támogatásában, a szabadságharc küzdelmeiben, Kossuth amerikai útjának az előkészítésében. Megtanult magyarul, s józan honfi lévén, tudott - Erdélyről volt szó! - románul is. Házassága nem volt terméketlen, de ikerfiai korán meghaltak. Leszármazottak nélkül élt aranyosgyéresi kastélyában, a nála hét évvel idősebb feleségével. Ezért Angliában élő Edmond bátyjának a fiát, a gyermek Oliver Paget-et Erdélybe hívta, a gyermek számára az angliai apa a szőkefalvi uradalmat vásárolta meg. John Paget-Paget János fogadott fiaként nevelte a gyermeket, de örökbefogadásról nem tudok. Paget János a szabadságharc idején külön honvédalakulatot szerelt fel, Bem szárnysegédje lett, nagyenyedi huszárbravúrját Jókai is megírta. 1849-ben családját Bécsbe menekíttette, ahol Edmund bátyja várta őket és vitte ki a családot Angliába. Paget később követte őket, s a család csak 1854-ben térhetett vissza Erdélybe az angol kormány salvus conductusával. Paget volt Kossuth Lajos amerikai útjának egyik előkészítője; sok évtizeddel ezelőtt a Paget-ek londoni palotájának a padlásán találtak rá Kossuth Lajos kéziratainak, emléktárgyainak, leveleinek egyik gyűjteményére. Wesselényi Polixéna 1878- ban, hetvenhét esztendős korában halt meg, férje nyolcvannégy éves korában, 1892-ben követte. Aranyosgyéresen hunyt el, aranyosgyéresi temetésén nagyon szeretett egyháza, Dávid Ferenc unitáriusainak a püspöke, Ferencz József búcsúztatta, majd a koporsót Kolozsvárra szállították és a házsongárdi temetőben helyezték el - a gyászoló közönség a szabadságharc hősét, Kossuth katonáját, a legnagyobb erdélyi magyar patrióták egyikét búcsúztatta Paget Jánosban. A riportok azonban, míg élet ez az élet, nem érnek véget. Én ennek a trianoni Magyarországnak több falujában jártam, mint amennyiben nem jártam. Az Erdélybe átkerült gyermek Oliver leszármazottjával. Paget Kolos iskolaigazgatóval megismerkedésünk után több mint húsz évvel, 1962-ben találkoztam Zala megyében, Oltárcon. Hosszú vallomásait jegyeztem fel. Családtörténeteknél a mellékszálak is vonzóak lehetnek. Édesapja, Oliver Paget Erdélyben tönkrement. A szőkefalvi birtok elúszott kalandos vállalkozások során. Az apa székely parasztlányt, Székely Erzsébetet vette feleségül. E házasságból egy lány (aki még élt 1962-ben), s egy fiú (Paget Kolos) született. Mikor az angliai Paget-ek hírül vették, hogy rokonuk él a távoli Erdélyben, meghívták Oliver Paget-et és a székely parasztlány feleséggel együtt bevezették az angol udvarba is. Oliver Paget hazatért, Erdélyben adótisztviselő lett, 1927- ben nagy szegénységben halt meg. Özvegye 1962-ben még élt. Paget Kolos a második világháborúban orosz fogságba esett, és feleségét, gyermekeit Zalában találta meg, mert Erdélyből a front elől elmenekültek. Elvégezte a Pedagógiai Főiskolát és tanár, majd iskolaigazgató lett Oltárcon. A második világháború után alkalma lett volna „hazaköltözni” Angliába, mert a család ajánlatát Godfrey E. Turton történész, az angol-magyar kapcsolatok kutatója magával hozta, mikor nálunk a kormány vendége volt. Az oltáréi tanár megköszönte a hívást, de elhárította:- Engem ide köt a magyarságom. s ide húz négy magyar unokám. De ezek már csak egy riport mellékszálainak a mellékszáiai. Miután megírtam őt, az angol világ megint megmozdult kissé. Nagy nép az angol; Angliának minden angol fontos, még ha magyar is. Bécsből jelentkezett Oliver E. Paget, az élettani múzeum munkatársa, hogy fölvegye vele a családi kapcsolatot. Budapestről fölkereste őt Pink, budapesti angol nagykövet és megismételte a hazahívást. Paget Kolos maradt. Oltáréi tanulóinak Magyarország történelmét tanította, már ahogyan akkor kellett és lehetett. A Hungary and Transylvania 1971-ben másodszor is megjelent az Egyesült Államokban, mert az olvasók érdeklődtek a leírás iránt. Paget Kolos néhány esztendeje meghalt. Könyvtáramban egymás mellett pihen a Magyarország és Erdély című válogatás, Wesselényi Polixéna Olaszhoni és Schweitzi utazása és levélváltásaim az oltáréi Paget-tel. Bevallom, nehéz óráimban csak John Paget jelmondatát lapozom fel kötete elején. Ez Dante Paradicsomának XIX. énekéből való. Babits fordításában: „Óh, boldog Magyarország! csak ne hagyja magát félrevezetni már.” Az angol (magyar?) Paget János jobban ismert minket, mint mi tulajdon magunkat. 24 HARANG
