Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-02-07 / 6. szám
A Budapesti Zsidó Múzeum első' kiállítását 1916-ban mutatta be, noha az ünnepélyes megnyitásra csak egy évvel később került sor. Most tehát hetvennégy éves. Valamennyien tudjuk - ebben a hetvennégy évben két világháború dúlt, a korszakra rányomta bélyegét a fehérterror és döntően befolyásolta a fasizmus gyilkos politikája. Nem volt könnyű sorsa a Budapesti Zsidó Múzeumnak. Hogy mégis, az eredetileg kis, ámbár nem jelentéktelen gyűjteményből ma Európa legjelentősebb zsidó múzeumává fejlődhetett annak köszönhető, hogy az első pillanatban már kitűnő szakemberek irányították, akik meghatározták gyűjtőkörét, és vezették az intézményt. Az első megfogalmazások szerint a múzeumnak az a feladata, hogy gyűjtse és bemutassa a magyar zsidóság történetére vonatkozó dokumentumokat, irat- és képanyagot, tárgyakat, mindazt, amelynek alapján végig lehet kísérni a magyar zsidóság történetét, és gyűjtse és bemutassa azokat a művészeti alkotásokat, amelyek a magyar és magyarországi művészetet a zsidóság sajátos színeivel gazdagítják. Ez a feladat ma is. A húszas évek vége felé döntő változást jelentett a múzeum életében, hogy a nagy Dohány utcai templom mellett lévő üres telken megkezdték a múzeum épületének felépítését. Hiszen addig csak egy bérlakás három szobájában működött. 1930- 31-ben valóban felépült a Vágó László és Faragó Ferenc tervei alapján készült új épület, amely azóta is otthont ad a Zsidó Múzeumnak. Az új épület kivitelezése pontosan követi a zsinagóga stílusát. Homlokzatán változik a sötét és világos téglákból álló díszítés, ablakainak ornamentikája azonos a templom ablakaival, kupolái a templom kupoláinak kicsinyített másolatai. fi Az új épületet 1932-ben avatták fel. Alig egyesztendős a múzeum, amikor Hitler uralomra került. A külvilág egyre ellenségesebbé vált a zsidósággal szemben, előbb elszigetelte, később teljességgel kizárta a társadalmi, a gazdasági, a kulturális élet minden területéről. A zsidóság kénytelen volt teljességgel befelé fordulni. A zsidó képzőművészek számára nem volt kiállítási lehetőség, a múzeum tehát egyre több festmény- és szoborkiállítást rendezett. A folyóiratok már nem közölték a zsidó szerzők műveit, a múzeum tehát rangos folyóiratot adott ki. A tudományos és népszerű előadások témája egyre fokozottabban zsidóellenessé vált, a múzeum tehát előadásokat és előadás-sorozatokat rendezett. A történeti kiállítások is megszaporodtak. Ezeknek a kiállításoknak lényegileg egy feladatuk volt; hogy érvekkel, dokumentumokkal bizonyítsák azt, hogy a zsidóság évszázadok óta szerves része Magyarországnak, ezt az országot hazájának tekinti és fejlődéséért sokat és eredményesen tevékenykedett. A múzeum történetének ez a korszaka 1942-ben véget ért. A múzeum akkori vezetői tudták, hogy a múzeumot be kell zárni és a felbecsülhetetlen értékű gyűjteményt el kell rejteni. És akadt két kitűnő műtörténész, két bátor és lelkes asszony, Bárányné Oberschall Magda és Tápai Szabó Gabriella - a Nemzeti Múzeum munkatársai akik a leg-A BUDAPESTI 28 HARANG
