Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)

1990-02-07 / 6. szám

- De mi lesz mindebben a jellegzetesen református?- Nem tudom ma még megítélni, hogy képzésünk miben különbözik majd az evangélikusokétól, vagy mondjuk a piaristákétól. Sokkal fontosabban tartom, hogy a gyerekek gondolkodásában ne alkosson különálló tömböt a tudomány, vagyis szakmájuk korszerű ismerete és a hit. Éppen ezeknek az összekapcsolása és egybehangolása a nagy pedagógiai kérdés. Olyasmit egyelőre nem ígérhetek, hogy több tekintetben is speciális képzésre törekednénk, de egyetlen területet sem szeretnénk elhanyagolni.

Erős nyelvoktatást szeretnénk, s az átlagosnál mélyebb irodalmi és történelmi műveltséget. Általánosságban valljuk, hogy a régi református kollégiumok hagyományaiból következik a jövő felé való fordulás. Ha pedig a jelen feladataiból és a jövő szükségleteiből indulunk ki, ebből következik, hogy a természettudományos képzésnek éppúgy korszerűnek és alaposnak kell lennie, mint a humán képzésnek. Ugyanakkor meggyőződésem, napjainkban rendkívül fontos, hogy a korszerű természettudományos szemléletnek is rendkívül komoly humán alaptokra kell támaszkodnia. Mert éppen ennek a humán megalapozásnak a hiánya a fő gond. Egységbe kell ötvözni, össze kell hangolni az egymástól végzetesen eltávolodott humán és technikai tényezőket, mégpedig a krisztusi, a keresztyén értékek és erkölcs jegyében.- Hogyan lehet ezt egy iskolában megvalósítani? Mit tehet mindennek érdekében mondjuk egy matematikavagy egy biológia tanár?- Éppen erre a problémára gondolva én nem hangsúlyoznám azt, hogy nincs külön református matematika vagy biológia. Mert persze hogy nincsen, ha a szakmai oldalukat tekintjük. De a szóban forgó szaktanár harminc-negyven gyereket oktat, esetleg az osztályfőnökük lesz, s négy vagy talán nyolc évig együtt él majd a gyerekekkel. Nem mindegy, hogy mit válaszol a kérdéseikre, amelyek nyilván nem csak a biológiát fogják érinteni. A biológiát tanuló református diákok és a református biológia tanárok kölcsönhatásában így nem pusztán a biológia játszik szerepet, hanem valami más is, ami minőségi többletet jelent.- S mindennek az összehangolása és egységes iskolává való formálása nyilván komoly műhelymunkát kíván.- Természetesen. De mindezen túl van még egy nagyon fontos mozzanat. A magyar történelem és irodalom nagyon gazdag protestáns hagyományainak a felszívására és feldolgozására gondolok. A megoldás módjairól még korai volna beszélni, ezeknek majd a közös munka során kell kialakulniuk. A lényeg a tartalmas magyarságképnek - és nem a magyarkodásnak! - a kialakítása a fiatalokban, oly módon, hogy kevesebb beszéd, több hűség, hatékonyabb cselekvés és áldozalosabb feladatvállalás legyen az eredménye.

Pusztán azt, ha diákjaink zöme Erdélyből vagy Kárpátaljáról hozná a nyári diáit és élményeit, nem érezném nagy eredménynek, bár ez az új lehetőség is nagyon fontos, azt viszont igen, ha tíz vagy húsz év múlva a statisztikák kimutatnák, hogy egykori tanítványaink között az átlagosnál több a nagycsaládos, hogy kevesebb közöttük a véglegesen külföldre távozó és így tovább. Nehezen mérhető, de remélem, hogy több lesz közöttük a komoly humán alapokkal rendelkező természettudós is. Nem „nagy befutókra” gondolok elsősorban, hanem olyan emberekre, akik itt és most észreveszik, hogy mi a feladatuk, hogy mi a tennivalójuk.- Tehát feladatvállaló fiatalokra van szükség?- Igen. Vagy valami még ennél is többre. Ma túl sok az olyan hárító típusú

ember, akik éppien azt nem veszik észre, hogy mi a tennivaló.- Talán a kudarcot kerülik.- Vagy még inkább a komoly erőfeszítést. Persze igaz, hogy a kudarc kockázata minden feladatnak a vállalásában benne van.- A „Ne félj!" tanítás tehát ebben a vonatkozásban is nagyon fontos.- Igen, igen! Ha nem tudnánk erre hivatkozni, mi sem mertünk volna belekezdeni e vállalkozásba. De még egy pillanatra visszatérve a magyarságtudathoz, az ismeretek oldaláról tekintve a kérdést, mindez aZt is jelenti, hogy oktatásunkban valóban minden műveltségi tényezőnek szerephez kell jutnia. Éppen a sokoldalú érzékenység biztosítása végett. így kerülhető el, amivel sajnos gyakran találkozunk, a provinciális, színvonaltalan magyarságtudat, amely erősen ki van téve az idegengyűlölet különféle kísértéseinek. Ennek pedig jól ismerjük a következményeit. Nálunk most e téren a legkényesebb terület a cigányprobléma. De minden faji, vallási vagy nemzetiségi alapion létrejött primitív türelmetlenségi áramlat ide tartozik.- Mik az őszi indulás legfontosabb tennivalói?- Március elejére szeretnénk befejezni a lelkészi ajánlással érkező felvételizőkkel való foglalkozást, hogy utána az induló két párhuzamos osztály tanárainak a pályázatait értékeljük. Döntő kérdésről van szó, a most május-júniusban felveendő 15-16 tanár lesz a majdani tantestület magva. A jelenlegi határidőkkel szinte a lehetetlenség határait ostromoljuk, elég sok kompromisszumra is szükség lesz, hogy ősszel elkezdődhessen a tanítás, de Isten segítségével, nagyon sok megfeszített, felelős munka nyomán hitünk s reménységünk szerint ennek minden bizonnyal be kell következnie.

Két év múlva már érettségizőink lesznek, s ha az átadással kapcsolatban minden a tervek szerint történik, 1992 őszétől megindulhat a teljes üzem. Akkor zsúfoltság nélkül legfeljebb huszonnégy osztálynak az elhelyezésére gondolhatunk, így addig el kell döntenünk, mégpedig időben, hogy a jövőben nyolc osztályos gimnáziumra gondolunk-e majd három párhuzamos osztállyal, vagy esetleg hat osztályosra évfolyamonként négy osztállyal. Külön gond lesz a vidékről érkező, intemátusi diákoknak a beilleszkedése a közösségbe, kapcsolatuk otthoni családjaikkal, e téren is az értékes református kollégiumi hagyományokat szeretnénk minél töretlenebbül feleleveníteni.

FODOR LAJOS ISTVÁN

A Baár-Madas gimnázium Tamaska Gyula felvételei

HARANG 17