Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-02-07 / 6. szám
ennek semmi értelme, hiszen úgyis ott van a románság szívében a tüske, és nem akarjuk megbántani román testvéreink önérzetét. Ne mondják: „Ő kellett, hogy elindítsa nekünk a fordulatot, hát nem tudtuk volna mindezt megtenni magunk is?” Az a fő, hogy szabadok vagyunk, nem az, hogy ki kezdte a harcot. Mert mitől félek én? Nehogy a bulgáriai tömegpszichózis átterjedjen, s nehogy elkezdjenek a románok tüntetni mondván: a magyarok túl sok jogot követelnek. Erre nagyon vigyázni kell. Nagyon óvatosnak, keresztényiesnek kell lenni, és persze az apró megjegyzésekre nem szabad odafigyelni. Egyik oldalon sem. Milyen segítségre van szükség Romániában? A világ összefogása páratlan volt. Annyira, hogy alig tudjuk hova tenni a segélycsomagokat. Voltak anomáliák is: Kolozsvárra burgonyát hozott az egyik szervezet, magyar kenyeret egy másik. Mivel — ha semmi más - a krumpli mindenkinek ott volt a pincében, a cigányok álltak sorba ezek mellett a gépkocsik mellett, akik aztán három sarokkal odébb eladták az élelmet... Romániában nem a betevő falat hiányzik, hiszen megtermeltük mi azt, ami kell, csak kivitték az országból. Kellett a pénz a főúri családnak! A kivitel leállításával javult az ellátás is. Előadás az adventisták országos központjában Akkor mire van szükség? Elsősorban gyógyszerekre és gyógyászati eszközökre. Import gyógyszert nem hoztak be, a hazai gyógyszergyártás viszont alapanyaghiány miatt stagnált. Az orvosi műszerek rendkívül primitívek. Megtörténik, hogy még egy vérnyomásmérő is hiánycikk. Orvosaink vannak, de a felszereléssel hadilábon állunk. Ezért, mint már említettem, gyógyszerekre: fájdalomcsillapítókra, szívbetegségek elleni gyógyszerekre, valamint vitaminokra és tápszerekre van szükségünk. Ezek korlátlan mennyiségben elkelnének, mert évek óta hiányzik a vitamin. Arról már nem is beszélek, hogy hét-nyolc éves gyerekek nem ismerik a narancs vagy a banán fogalmát. El se tudjátok képzelni, milyen hatással volt a felnövekvő generáció tudatára a hiánygazdaság. Ha narancsot viszek a gyerekeknek, nem eszik meg, nem szeretik, mert még soha nem láttak olyat... Szeretnék visszatérni a gyógyszerekre. Ezeket csak szervezetten küldhetjük, és csak egészségügyi intézményeknek adhatjuk. Vannak-e az egyházban olyan szervezetek, melyek megfelelően hasznosíthatják az ilyen eszközöket? A közelmúltban Kolozsváron összegyűjtöttük az adventista orvosok és egészségügyi dolgozók címét. Nem kis számban vannak, ami arra ösztönöz bennünket, hogy megalakítsuk az adventista orvosok egyesületét. Ezen a szervezeten keresztül szeretnénk biztosítani a gyógyszerek elosztását. Azonkívül visszapereljük a brassói adventista iskolát, ahol az épület egyik feléből szemináriumot, a másikból missziós kórházat létesítünk. En úgy tudom, ez az épület a securitate tulajdonában volt. A brassói szemináriumot a harmincas évek végén építettük. Több hektáros gazdasággal, malommal, istállókkal, áramfejlesztővel rendelkezett ez az iskola. A szegényebb tanulók dolgozhattak, és megkereshették tandíjukat is. 1949-ben az úgynevezett oktatási reform keretében állami kezelésbe került az intézmény, majd belügyminisztériumi kiképzőhely lett. A közelmúltig itt képezték a securitate különleges alakulatait. A belügyesek modernizálták az épületet, amit most visszaperlünk. Természetesen a legjobb esetben is csak az üres épületeket fogjuk visszakapni, berendezésről magunknak kell majd gondoskodnunk. Hogy alakul az egyház helyzete a születő' demokráciában ? Már elnyertük a szabadságot, de még nem tudjuk: mit kezdjünk vele. Sorra alakulnak a nemzeti megmentési front HARANG 13
