Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)

1990-01-03 / 1. szám

Béke a teremtő Istennel - béke a világgal- A pápa újévi békeszózata -Még VI. Pál pápa kezdeményezte, hogy a katolikus egyház minden év első napját a világbéke nemzeteket összefogó ünnepé­nek szentelje. Erre az ünnepre - évről évre - békefelhívással fordulnak a pápák a vi­lág jóakaratú embereihez, a kormányok­hoz és nemzetközi szervezetekhez. Az idei béke világnap témája: „Béke a Teremtő Istennel - béke az egész teremtett világgal.” A világbékét ma, túl a fegy­verkezési hajszán, az egyes tájegységeket sújtó konfliktusokon és a népek és nem­zetek között fennálló igazságtalanságo­kon, a természet iránti tisztelet hiánya is veszélyezteti - írja üzenetében a Szent­atya. - A természeti erőforrásokat az em­beriség elpazarolja, és az emberi élet mi­nősége állandóan romlik. A békét veszé­lyeztető környezetszennyeződés, amely egyenesen az emberiség fennmaradását is veszélyezteti, a mai világot sújtó aggasztó erkölcsi válság egyik okozója. Az egész­séges környezet ellen irányuló veszélyek­nek számos megnyilatkozásuk van. Ide tartoznak az ózonréteg fokozatos meg­sérülése, az élet tiszteletének hanyatlása, az állat- és növényfajok kiirtása, a gene­tikai beavatkozások. Szükséges tehát, hogy a környezetvédelem egyfajta er­kölcsi köteleséggé váljon. Minden esz­közzel szorgalmazni kell, hogy kialakul­jon bizonyos környezetvédelmi tudat, mégpedig konkrét kezdeményezések és programok kidolgozásával. A megoldások keresését a Szentatya két alapelvben látja. Az egyik, hogy a világ­­egyetemben belső és dinamikus rend mű­ködik. Az emberiségnek ezt fel kell kutat­nia, és körültekintően ki kell aknáznia. A másik pedig az, hogy a Föld közös örök­ség, gyümölcseit mindenki javára kell for­dítani. Ez nyilvánvalóvá teszi, hogy Föl­dünk erőforrását nemzetközi szintű együttműködési renndszerek útján kell szabályozni, anélkül azonban, hogy ez az egyes államok felelősségét csökkentené. Minthogy a Föld mindannyiunk közös öröksége, igazságtalan, hogy kiváltságo­sok kis rétege halmozza fel az erőforráso­kat, miközben emberek tömegei nyomor­ban tengődnek, vagy a létminimumon él­nek. A környezetet sújtó tragédiák vala­mennyiünket emlékeztessenek arra, hogy az egyéni és kollektív kapzsiság súlyos ellentétben áll a teremtett világmindenség rendjével, amelybe mélyen bele van vésve a kölcsönös egymástól való függés is. A pápai üzenet ezután a szolidaritás gon­dolatát fejti ki. Szolidaritás a Teremtő és a teremtett világ között. A Teremtést megcsal­ni annyi ugyanis, mint Istent megcsalni. Szolidaritás a népek között a környezeti problémák konkrét megoldására, a struktu­rális szegénységi formák legyőzésére, hogy ezáltal újfajta kapcsolatok alakuljanak ki az államok és a népek között. Szolidaritás a természet ellen irányuló veszélyekkel szem­ben, amely veszélyek a modem háborúkból származnak. Szolidaritásban kell élnünk az utánunk következő nemzedékkel is. A Szentatya békeüzenete végén Assisi Szent Ferenc alakját állítja elénk, akit 1979 óta, mint a környezet védőszentjét is tisztelünk. Nála senki sem lehet igazabb ösztönzőnk abban, hogy társdalmunk újra­fontolja életstílusát, és ne feledkezzék meg a teremtett világ esztétikai értékéről sem. Szent Ferenc mindannyiunknak arról tanúskodik, hogyha békében élünk Isten­nel, akkor nagyobb készséggel építhetjük a népek közötti békét is. 22 HARANG

Next

/
Thumbnails
Contents