Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-01-03 / 1. szám
Béke a teremtő Istennel - béke a világgal- A pápa újévi békeszózata -Még VI. Pál pápa kezdeményezte, hogy a katolikus egyház minden év első napját a világbéke nemzeteket összefogó ünnepének szentelje. Erre az ünnepre - évről évre - békefelhívással fordulnak a pápák a világ jóakaratú embereihez, a kormányokhoz és nemzetközi szervezetekhez. Az idei béke világnap témája: „Béke a Teremtő Istennel - béke az egész teremtett világgal.” A világbékét ma, túl a fegyverkezési hajszán, az egyes tájegységeket sújtó konfliktusokon és a népek és nemzetek között fennálló igazságtalanságokon, a természet iránti tisztelet hiánya is veszélyezteti - írja üzenetében a Szentatya. - A természeti erőforrásokat az emberiség elpazarolja, és az emberi élet minősége állandóan romlik. A békét veszélyeztető környezetszennyeződés, amely egyenesen az emberiség fennmaradását is veszélyezteti, a mai világot sújtó aggasztó erkölcsi válság egyik okozója. Az egészséges környezet ellen irányuló veszélyeknek számos megnyilatkozásuk van. Ide tartoznak az ózonréteg fokozatos megsérülése, az élet tiszteletének hanyatlása, az állat- és növényfajok kiirtása, a genetikai beavatkozások. Szükséges tehát, hogy a környezetvédelem egyfajta erkölcsi köteleséggé váljon. Minden eszközzel szorgalmazni kell, hogy kialakuljon bizonyos környezetvédelmi tudat, mégpedig konkrét kezdeményezések és programok kidolgozásával. A megoldások keresését a Szentatya két alapelvben látja. Az egyik, hogy a világegyetemben belső és dinamikus rend működik. Az emberiségnek ezt fel kell kutatnia, és körültekintően ki kell aknáznia. A másik pedig az, hogy a Föld közös örökség, gyümölcseit mindenki javára kell fordítani. Ez nyilvánvalóvá teszi, hogy Földünk erőforrását nemzetközi szintű együttműködési renndszerek útján kell szabályozni, anélkül azonban, hogy ez az egyes államok felelősségét csökkentené. Minthogy a Föld mindannyiunk közös öröksége, igazságtalan, hogy kiváltságosok kis rétege halmozza fel az erőforrásokat, miközben emberek tömegei nyomorban tengődnek, vagy a létminimumon élnek. A környezetet sújtó tragédiák valamennyiünket emlékeztessenek arra, hogy az egyéni és kollektív kapzsiság súlyos ellentétben áll a teremtett világmindenség rendjével, amelybe mélyen bele van vésve a kölcsönös egymástól való függés is. A pápai üzenet ezután a szolidaritás gondolatát fejti ki. Szolidaritás a Teremtő és a teremtett világ között. A Teremtést megcsalni annyi ugyanis, mint Istent megcsalni. Szolidaritás a népek között a környezeti problémák konkrét megoldására, a strukturális szegénységi formák legyőzésére, hogy ezáltal újfajta kapcsolatok alakuljanak ki az államok és a népek között. Szolidaritás a természet ellen irányuló veszélyekkel szemben, amely veszélyek a modem háborúkból származnak. Szolidaritásban kell élnünk az utánunk következő nemzedékkel is. A Szentatya békeüzenete végén Assisi Szent Ferenc alakját állítja elénk, akit 1979 óta, mint a környezet védőszentjét is tisztelünk. Nála senki sem lehet igazabb ösztönzőnk abban, hogy társdalmunk újrafontolja életstílusát, és ne feledkezzék meg a teremtett világ esztétikai értékéről sem. Szent Ferenc mindannyiunknak arról tanúskodik, hogyha békében élünk Istennel, akkor nagyobb készséggel építhetjük a népek közötti békét is. 22 HARANG
