Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)

1990-01-31 / 5. szám

Hegyi György sokoldalú művész. Készít fa- és linómetszetet, monotypiát, szitanyomatot, krétarajzot, festményt, grafikát, szőnyegtervet, mozaikképet. Hallatlanul gazdag, sokoldalú kifejezésmódját nem csupán műfaji sokféleségével, hanem gazdag mondani valójá val is bebizonyította. Számára az anyagok a teljesebb kifejezés eszközei. Korhadt fa, széteső, málladozó hordó, szúette íróasztalajtó, mákgubó, üvegdarabok, csigaház, kagylóhéj, rozsdás kulcs, törött vastáblácska, parkettadarab, uszadékfa, kavics, drót, kovácsoltvas - nála mind, mind életre kelnek. A tárgyak szokatlan párosításával aztán új összefüggéseket teremt, másfajta igazságokat tár fel, különös dolgokra próbál rávilágítani.

A Tel Aviv-i pályázat dijnyeretes müve.

A felirat szövege: Ez nem lehet más, mint Isten háza -s ez az ég kapuja, mondja Jákob

Beszélgetésünk elején arra kérem, meséljen gyermekkoráról, arról a családi miliőről, amelyben felnőtt.- Apám gyógypedagógiát tanított. Vas megyéből került fel Pestre. A nagyapám vallásos zsidó lévén, a szombathelyi rituális fürdőt vezette. Apám felvilágosultabb volt nála, de még vallásos. Én hamar ellentétbe kerültem a szüleimmel: nyilvánvaló, ha kötelező a templomba járás, nem szívesen megy az ember. Az anyám szintén Vas megyei, a család öszszetartó erejeként nevelt és gondoskodott rólunk. Apám 1944-ben a Radnóti megírta szörnyű menetben pusztult el, ma sem tudom, hol a sírja. Anyám az öcsémmel és a húgommal kiment Izraelbe, s ott halt meg 1972-ben. Én itthon maradtam.- Miért?- Úgy éreztem, ebben a kultúrában nevelkedtem, ide tartozó vagyok. Hittem és hiszem, hogy a vallás vagy a hovatartozás nem a leglényegesebb probléma a világon, mert az emberségnél nincs, nem lehet fontosabb semmi sem.- Mit hozott otthonról, a családi házból útravalóul?- A munkaszeretetet, a hagyománytiszteletet, s a kötődést az emberekhez, no meg az új iránti fogékonyságot, nyitottságot. S a hagyományos családhoz való ragaszkodást. Ez aztán átplántálódott a gyermekeimre is. A fiam, Gábor fotóművész, neki egy nyolc éves kislánya van. A lányom angoltanár a Teleki Blanka Gimnáziumban. Ott két fiúunoka van. Feleségem, aki lassan négy évtizede éli a festőfeleségek nehéz, rögös életét, sokat segít a munkámban.- Hogyan alakult a pályája?- Rajzkészségem már gyermekkoromban megnyilvánult, s ezt a tanáraim

28 HARANG