Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-01-31 / 5. szám
is észrevették. Középiskolába a híres pesti zsidó gimnáziumba jártam, ott érettségiztem. A főiskolára 1946-ban kerültem be, másfél évi munkaszolgálat, s egyéves erdélyi tartózkodás után. Először Berény-növendék voltam, majd átkerültem a Fónyi vezette mozaikosztályba.- Melyek voltak a legfontosabb állomások életében?- Nagy megrázkódtatás volt 1956. Mégis fontos állomás, mert ez megnyitotta a szabadabb önkifejezés felé vezető utat. S a hetvenes évek eleje. Azóta készítek ikonjellegű mozaikot, s azóta próbálom a különböző anyagokat kollázsszerűen leépíteni a munkáimba. S így a mozaik táblaképszerűen eljuttatható az emberekhez is.- Milyen a valláshoz való viszonya, s mennyire fontos, egyáltalán fontos-e önnek a Biblia ismerete?- A Bibliát gyermekkorom óta ismerem, eredeti nyelvén is, mert az iskolában foglalkoztunk ezzel. Ez természetesen nyomokat hagyott bennem. A dogmatikus vallásnak azonban nem vagyok híve. A humánumban, az emberségben hiszek, s remélem ez a munkámban is megnyilvánul. Talán nem véletlen, hogy a szentendrei keresztek különös motívumvilágukkal, szimbolikájukkal oly közel állnak hozzám. Mert ahol a szőlősgazdáknak külön keresztjük van, az már nem dogma, emögött nagyon mély humánum húzódik meg. Nagy élményem volt a prágai öreg zsidó temető, mely egyik legjelentősebb munkámon - amelyet a Szentendrei Múzeumban őriznek - is megelevenedik. Talán nem elsősorban a vallás, hanem inkább a Biblia földjéhez való kötődésemet tanúsítja, hogy kétszer is kiállítottam Izraelben. Az ottani élmények alapján sok vázlatot készítettem, s ezek későbbi műveimben sokszor viszszatémek. Az izraeli mozaikok az ókor művészetének legszebb darabjai, talán ezek adtak számomra újabb lökést e műfaj feltámasztására.- Mit gondol, változó világunkban az újraéledő' vallásosság változtat-e majd a mai erkölcsi értékrendeken?- Hiszem, hogy igen. Mélyre süllyedt ez a társadalom ilyen szempontból. A vallások embernevelő hatása talán visszahoz majd valamit, de remélem azt is megbecsüljük majd, ami az elmúlt negyven évben pozitívum volt. Én, aki éltem a fasizmus, a kapitalizmus ideje alatt is, tudom, mi mindenre kell vigyázni. Nyilvánvaló, hogy a „szabadság” újra előhozza az antiszemitizmust is, pedig jó lenne már végre ezen a több ezer éves átkon túl lenni. Cionizmus-antiszemitizmus? Egymásnak nem két ellentmondó fogalmak ezek. Persze a cionizmus mondjuk száz, az antiszemitizmus kétezer éves. Én azt vallom, hogy akik Izraelben akarnak élni, éljenek ott. Sokat jártam kint, tudom, ez önmagában nem oldja meg a világ 15 millió zsidójának a problémáját. Az viszont tény, hogy akik odamentek, egységes államot teremtettek. Szeretném, ha az antiszemitizmuson úrrá lehetnénk már egyszer, egy humánusabb, európaibb megoldással. Elfelejteni persze sok mindent nem tudok, nem is akarok. A fasizmus szörnyűsége örökké bennem él, s ilyen veszélytől mindig félni kell.- A művészetben is vannak faji problémák?- Meglepő módon ez itt nem olyan érdekes, annál is inkább, mert ez egy intemacionális műfaj, a nyelvekhez sem kötődik. A művészek humánusabbak. Gondoljon csak arra, hogy Szőnyi és a fia milyen óriási emberek voltak, s hány zsidót mentettek meg. Szóval az igazán jó művészek között ez nem lehet, s nem» is probléma. CSORBA MÁRIA HARANG 29
