Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-01-31 / 5. szám
A gettó felszabadulásának 45. évfordulója ¥v Mindjárt a címmel I kapcsolatban felmerülhet a kérdés, hogy melyik gettóról van szó, hiszen a XX. század negyedik évtizedének első felében rengeteg gettó volt egész Európában. A cím sajnos nagyon is egyértelmű, mert a budapestin kívül egyetlen más gettó sem érte meg a felszabadulást! Tehát a budapesti gettóról van szó, amelyet 1945. január 18-án szabadítottak fel. Az említett nap hajnalán jelent meg az első szovjet járőr a gettó Wesselényi utcai oldalán, és egy óvóhelyen keresztül hatolt be annak területére. Az ellenállást tanúsító német ütegek még ontották tüzüket és szórták a gyilkos halált, de néhány óra után leküzdötték őket a Vörös Hadsereg egységei és a halálra szánt emberek'felszabadultak. De milyen szörnyűségek előzték meg ezt a felemelő pillanatot! Ki tudná érzékeltetni azokat a megpróbáltatásokat, borzalmakat, szörnyűségeket, amin annak a negyedmillió embernek - a budapesti zsidóságnak - keresztül kellett mennie, hogy végül 70 ezer felszabaduljon közülük... Az éhenhaltak, a csonttá fagyottak, a Dunába lőttek és a nyilas pártházakban agyon kínzottak, a munkaszolgálatban halálra dolgoztatottak sokkal többen voltak, mint azok, akik megérték az áhított szabadságot. És a felszabadítottak is szörnyű élmények, emlékek nyomait viselték testükben, lelkűkben. 1944. április 5-től kezdve minden zsidónak. gyermektől aggastyánig a ruhájára kellett varmia a hatágú sárga csillagot. Az utcán nem jelenhetett meg enélkül, mert ha rajtakapták, hogy elfelejtette kitűzni a megalázására szánt jelet, akkor azonnal elhurcolták, ami egyet jelentett a halálos ítélettel. Majd 1944 májusától kezdődtek Budapesten is az összeköltöztetések. A kijelölt „csillagos házakba” (nagyméretű sárga csillagot helyeztek a bejárati kapu fölé) négyszer-ötször annyi családot zsúfoltak be, mint amennyi ott azelőtt lakott. Hamarosan megkezdődtek a munkaszolgálatra behívások. Most már kivétel DOMÁN * 1 * r istván^/v elm fogsz nélkül 18-tól 48 éves korig minden férfit besoroztak kényszermunkára, még a súlyos betegeket is. Majd lecsökkentették a zsidók élelmiszer adagjait. Már addig is csak jegyre lehetett kapni a legfontosabb élelmiszereket, amiből igen kevés jutott, de az újabb fejadagok egyenesen katasztrofálisnak bizonyultak. Elérkezett 1944. november 27-e, amely napon megjelent a Szálasi kormány külügyminiszterének, a hírhedt Vájnának a gettó-rendelete, amely közölte a kiszolgáltatott emberekkel: „A Magyar Királyi Kormány a Budapesten élő, sárga csillag viselésére kötelezett zsidóknak, VII. kerület Dohány utca, Nagyatádi Szabó István utca, Király, Csányi, Rumbach utca, valamint a Madách Imre út, a Madách Imre tér, s a Károly király út által határolt területre, a fővárosi zsidóság összeköltözését rendelte el.” Közel százezer embert zsúfoltak most már össze azon a viszonylag kis területen, amelyet a nyilas uralom a zsidóság-26 HARANG
