Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)

1990-01-31 / 5. szám

NAGYSZÜLEINK A SEGÉLYOSZTÁLYON „Nem volt érdemes becsületesnek ? „Tessék modani, mi a probléma? - Szeretnék segélyt kérni!” így indul minden beszélgetés Budapest, VII. kerületi Tanács Szociálpolitikai Osztályán a fogadónapokon. És a „kérni” szó mögött az életek tragédiája. Hetven körüli öregemberek, kor- és honfitársaink a XX. század végének Magyarországán, egy végigdolgozott élet után éheznek, fáznak és ahogyan ők mondják: koldulnak. A mondatok visszavonhatatlanok és szívszorítóan igazak. „Nem volt érdemes becsületesnek lenni”, „A becstelenek tönkretették a becsületeseket.” „Akiknek sosem volt anyagi gondja, azok semmiztek ki bennünket.” Majd újabb mondatok: „Kemény tél lesz, cipő kellene, legalább egy meleg ruha, köicsönkabátban jöttem ide, a szomszédasszonynál melegszem. Nincs pénzem tüzelóTe, kikapcsolták a villanyt, pedig csak két nap haladékot kértem.” És elhangzik a kulcsmondat is: „Szégyelljék magukat azok, akik ide juttattak minket. Azok, akik úgy gondolják, 2829,-,3821,- vagy 4000- forintból meg lehet élni. Ki kellene talán próbálniuk, csak egy hónapig.” És aztán síró-fájó mondatok a hat unokáról, a férjről, aki nemrég még élt. Arról, hogy az ő októberi nyugdíját is jó lenne még megkapni. És hogy hallókészülék kellene! Vagy lehet, hogy jobb volna már nem látni és nem hallani! Olvassuk tehát nagyapáink és nagyanyáink mondatait. Azokét, akik egy jobb jövő reményében néhány évtizeddel ezelőtt fiatal, erős emberekként kikapartak bennünket a romok alól.- Mennyi nyugdíjból tetszik élni?- 2889- forintból. Én évek óta kapom ezt a kéthavonkénti segélyt, de most elma­radt. Egy fillért sem kaptam. A postásunk­nak szóltam, azt mondta, hogy ne nyugta­lankodjak, várjunk, mert a többiek, akikkel szoktam kapni a segélyt, egyik sem kapta meg. Mindenki reklamálja az utcában.- Teljesen elfogyott a pénze ?- Abszolút nincs már egész héten pén­zem. A villanyszámlát, 900 forintot sem tudtam kifizetni, és le akarják szerelni az órámat is... Nem elég, hogy egyedül va­gyok? Fázom! Egy hete nincs pénzem! Hál' Istennek van egy szomszédasszonyom, aki befogadott, hogy legalább meg ne fagyjak! Eddig türelemmel vártam, de most már tényleg nincs miből élnem! Senki nem törő­dik ezzel! Senki nem törődik ezzel! *- Ne szégyellje, mondja nyugodtan miért jött?- Én már voltam itt töbször, vagyis sze­rettem volna, de mindig visszamentem.- Tessék mondani, mi a gondja? -Szeretnék segélyt kérni! Kellemetlen. Borzasztó kellemetlen, mert tényleg annyit dolgoztam! Az első férjem meg­halt, itt maradtam két gyerekkel. Négy év után újra férjhez mentem, sajnos nem si­került, ivott a férjem. Akármit csináltam, nem volt semmi sem jó neki, és hát utána még két gyerek lett!- Nem számíthat rájuk anyagilag?- Nem akarok senkitől sem kérni, még a gyerekektől sem!- Ne haragudjon, hogy megkérdezem, mi­re kell most a pénz?- A gyógyszerár-emelés engem nagyon megviselt, mert ugye 4083,- forint a nyugdíjam. Ebből élni is, meg a gyógysze­reket is fizetni, nem lehet, úgyhogy kény­telen voltam idejönni...- Tudja a fia, hogy segélyért jött?- A fiam tudja, csak a lányom nem. Ha megtudja, hogy itt voltam, nem is tudom, hogy mit kapok... Nem tudom, hogy s mint lesz. de valaki mondta a házban, hogy miért nem megyek segélyért, már régen kellett volna hogy kapjak. Hát szó­val nem tudom, nem tudom mi lesz velem!- Ennyi a nyugdíja a néninek?-Igen- 3821 - forint?- Igen.- Gyereke van?- Kettő van.- Nem segítik?- Még nem kértem tőlük. A lányoméknál van egy nagy fiú is. Komoly beteg, úgyhogy nem akarom igénybe venni. Amíg nem mu­száj. Volt egy problémám például hat évvel ezelőtt. Édesanyám velem lakott és hát ugye a kis nyugdíjamból nem bírtam eltartani. Felszólítottuk a testvéreimet és akkor még engem hibáztattak! Nem akarok a gyerekek­hez fordulni, a menyem sem olyan... Akár­mikor szólok neki, hogy nem tudok kijönni a nyugdíjamból, azt mondja: be kell osztani! Hát hogy' osszam be? Még elvárja talán, hogy én adjak neki! *- Kaptak már segélyt?- Nem. Nem jutott eszünkbe, mert hát ez olyan megalázó! Sajnos, nagyon kevés a nyugdíjunk. Férjem beteg már két éve, én is beteg vagyok és nincs senkink. Meg hát ugye sok, amit ki kell fizetnünk! Most csináltattunk új WC-tartályt kétezer forin­tért. Nahát most. arról nincs számlánk, mert ugye 800 forintot kellett elfizetget­­nünk, hogy jöjjenek ki és csinálják meg. Múlt évben beázott a konyhánk. A bizto­sító fizetett 700 forintot. Hívtunk masze­kot, hogy hozza helyre a konyhánkat. Azt mondta, ha csak az egész lakást festjük ki, akkor jön. így aztán kénytelenek voltunk megcsináltatni 7000 forintért. 16 HARANG

Next

/
Thumbnails
Contents