Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-01-31 / 5. szám
Ki tudták fizetni?- Úgy, hogy kölcsön kéregettünk! Lassan azután megadtuk, mert amit kér az ember, azt meg kell adni. Most nem beszélve arról, hogy jön a tél, nem is tudjuk milyen nagy tél lesz, kellene egy cipő a férjemnek, valami meleg holmi, vagy nem tudom mi! Hát ebből a pénzből mi nem tudunk venni semmit. Nem tudunk, mert elmegy az élelemre és amit ki kell fizetnünk. Fűteni is kell, az is drágább lesz, hát nem tudom hogy’ jövünk majd ki ebből a pénzből! És hát egy életet dolgoztunk mind a ketten. A férjem nem hall. Kellene egy hallókészülék! Ilyen problémáink vannak és nincs senki aki segítene! Sok mindent nem tudunk megvenni! Arról nem is beszélve, hogy ebben az évben még alig tudtunk gyümölcsöt is venni, olyan drága volt. A mindennapi kenyérre, tejre, arra elég. De hát ugye ezen kívül más is kellene. Mosószerek, tisztálkodószerek! Évek óta nem tudunk könyvet venni, nem járunk moziba, színházba, sehova! Az újságokat is lemondtuk és most itt vagyunk! Tudjuk, hogy ez még sokkal rosszabb lesz, ami jön ránk a télen. Végképp nem tudom, hogy mi lesz velünk! Nem tudom megmondani! Az ember teljesen egyedül marad minden bajával. Nincs akihez forduljon, mert hát ezernyi baj van így is az országban, a városban, mindenütt. Rengeteg az ember, akiknek még fedél sincs a feje fölött! — Hány évet dolgoztak?- Én hetvenhat éves koromig dolgozam. Aztán már annyira fájt a lábam, hogy nem bírtam a munkát. Kellene dolgozni, kellene, de hát nem megy most már. *- Nem kaptam meg férjemnek még az októberi nyugdíját sem!- El tetszett már menni a Nyugdíjfolyósító Intézetbe?- Persze, mindem papírt be is adtam.- És most mennyi a nyugdíja?- 3800 - forint.- Azt fogják kiegészíteni a férje nyugdíjából?- Igen, remélem. A féljem október 12-én halt meg, és én két nyugdíjra számítottam. Hát tessék megnézni, kölcsön kabátban jöttem el és lessék megnézni milyen ruhában vagyok! Nem vagyok képes magamnak semmit venni. Tudom, hogy nem tehetek róla, de ott is, az ember szól nekik, és 30 napos munkaidővel dolgoznak, meg azt mondják, várjak 3-4 hetet. Én nem vagyok egy olyan siránkozós, de szégyellje magát minden ember, aki eddig eljuttatta a másikat.- Nincs télikabátja a néninek?- Nincs télikabátom! Nyolc évig volt rettenetes beteg a féljem, mindenem ráment! Még az október havi villany-gázt sem tudtam kifizetni, most meg itt van az ehónapi lakbér is. Hiába mondtam, hogy váljanak legalább két napot! Hát hogy fizessek? Miből? A villanyt ki is kapcsolták! Azt kértem, hogy csak két napot várjanak! Nem vártak! Bárhova elmegy az ember, csak a megaláztatás éri. Ha be kellene feküdnöm a kórházba, nem volna egy hálóingem se! 60 éves vagyok és nem tudnék egy köntöst felmutatni! Mindenem elment. Volt pénzünk, kocsink. Elment! Az orvos, a gyógyszer, havi ezer meg kétezer forintokat fizettem ki gyógyszerekre! A két kezem között halt meg szegény férjem. Felhívtam a Nyugdíjintézetet, hogy mikor várhatom a pénzt? Ok nem tudják! Le fogok ülni a Parlament lépcsőjére, az lesz a vége! Rettentő helyzetben vagyok! Higgye el, az életben nincs olyan, aminek én már tapsolni tudnék! Becsületesnek nem érdemes lenni tudja? Nem volt érdemes, mert becstelen emberek tönkretették a becsületes embereket! Annak lett az áldozata a féljem is. Nekem még a pártszervezet sem adott soha az életbe egy rohadt fillért se.- Párttag volt?- Párttag voltam egy évvel ezelőttig, addig, amíg rá nem jöttem a sok gazemberségre, addig! Tudom, hogy fölveszi amit mondok, de megmondom az Atyaúristen előtt is, nekem nincs mitől félnem! Én nem arra gondoltam, hogy ide fogok jutni, hogy eddig el kell jutnia egy embernek! Köszönöm szépen, ne haragudjon, viszontlátásra! KISS MAGDOLNA HARANG 17 Móser Zoltán felvételei
